Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) (Ism.: Bertalan Péter) 245

249 TÖRTÉNETI IRODALOM próbálja megtalálni az okát az egykor oly határozott, bátor főpap megtörtségének, mivel Mindszenty a tárgyalás folyamán személyiségével, jellemével és múltjával ellentétesen viselkedett. Nem volt zavart, nem látszottak rajta annak nyomai, hogy gyógyszerek hatása alatt állt volna. Balogh Margit úgy értékeli, hogy a vallatás hónapjai alatt lassan, módszeresen törték meg az érseket testileg, lelkileg. Annyira megpuhították, hogy az egykor krisztusi elhivatottsággal a szenvedést vállaló főpap most maga ellentétébe fordult át, elfogadta és beletörődött a vádakba. A hamis látszatot erősítette az a levél, amelyet Mindszenty az ítélet után Grősz Józsefhez és Czapik Gyulához intézett, s amelyet sietve tettek közzé a sajtóban. Ebben a levélben az állam és az egyház közötti tárgyalásokat, megegyezést szorgalmazza. A hercegprímás emlékiratai szerint a levél nem eredeti megfogalmazásban került a nyilvánosságra, de ennek a tények ellentmondani látszanak. Leginkább az valószínűsíthető, hogy Mindszentyt az életfogytig szóló ítélet „mellékbüntetéseként" morálisan is le akarták járatni. Ennek csupán egyik olvasata, hogy a Szentszék számára igyekeztek „dokumentálni" a főpásztor méltatlanná válását. A másik olvasat az ítélkező hatalom görcsös erőlködése: mintha maguk sem bíztak volna abban, hogy az ítélet alapjául szolgáló vádak valóban elégségesek lennének „urbi et orbi" a prímás bűnösségének hihetővé tételére. A harmadik rabság, ahogy a hatodik fejezet főcíme is jelzi, első része a börtönben és cellákban telik el. A szenvedések folytatódnak. Látogatókat alig fogadhat Mindszenty, csak édesanyjával folytatott beszélgetései adnak erőt a börtönviszonyok, a továbbra is folytatódó megalázások elviseléséhez. A börtönből csak allegorikus stílusban írt levelekben adhat hírt magáról Magyarország prímása. A magányosság érzését az is fokozza, hogy kintről a rácsok mögé nem jut be a hír, hogy a Mindszenty-kérdést napirenden tartják az ENSZ-ben, s a Hágai Nemzetközi Bíróság „tanácsadó vélemény" formájában állást foglalt ügyében. Juhász Vilmos, a Katolikus Szemle emigrált szerkesztőjének véleménye szerint a vatikáni körökben Mindszenty ellen az a vád, hogy politizált. A tények egymást is cáfolva bizonyítják, hogy a főpap ügyében még a magukat illetékeseknek vélők sem tudtak egyértelműen állást foglalni. Hogyne lett volna ezenközben bizonytalan és meghasonlott a magyar püspöki kar. Ilyen körülmények között születik meg 1950. augusztus 30-án az egyház és az állam közötti „megállapodás". Sztálin halála után némileg enyhült a szigor a börtönben. Mindszenty ezt kisebb jelekből érzékelte, de súlyos betegsége miatt rabkórházba került. Mikor valamennyire felerősödött, Püspökszentlászlóra, majd — a tél beállta előtt — Felsőpeténybe internálták. Nagy Imre miniszterelnöksége idején őt illetően is fontolóra vették az^mnesztiát, noha ez korántsem volt egyöntetű álláspont az MDP legfelső vezetésében. A huzavonát végül Mindszenty maga segített megoldani: a felajánlott amnesztiát visszautasította. „Nem a kegyelmüket várom, hanem az igazságot", - de erre továbbra is őrizet alatt kellett várnia... A kérdést több aspektusból felvillantó szerző leírásából paradox helyzet tűnik elő. Mindszenty ismételt hajlíthatatlanságával a bármifajta engedményt mereven elutasító Rákosi álláspontját „igazolta", az immár méltányosabb bánásmódra hajlókkal szemben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc szűkre szabatott napjaiban Mindszenty számára épp hogy epizódnyi szerep jutott. Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnökének nyilatkozata — mely 1956. október 24-én este hangzik el a Kossuth Rádióban — nyugalomra, munkára, a rend megőrzésére szólít fel, Mindszenty említésre sem kerül. Csak Virág Ferenc pécsi püspököt bátorítja fel az a pápai enciklika, amelyben XII. Pius kiáll a forradalom mellett. Az idős püspök siet pásztorlevélben szorgalmazni egyháza és Mindszenty ügyének orvoslását. Az események felgyorsulnak, Mindszenty fogva tartói döntenek a bíboros őrzésének megszüntetéséről, aki ezután a rétsági honvédség alakulatának védőőrizete mellett október 31-én a fővárosba utazik. A fogadtatás itt már a sokat szenvedett mártírnak szól. Nagy Imre közleményben szögezi le, hogy az ítélet és a fogva tartás hosszú időszaka törvénytelen volt. Megjegyzendő azonban, hogy a prímás elmondani szándékozott szózata miatt közvetett úton Wyszynski lengyel bíboroshoz fordul, hogy Mindszenty figyelmét hívja fel, tervezett beszédével a feszültségek csillapítását segítse. Az ominózus beszéd, amely később újabb igaztalan vádak forrása lesz, 1956. november 3-án hangzik el a rádióban. Balogh Margit elemzésében rávilágít arra, hogy a prímás csak az egyházi intézményeket — iskolákat, kórházakat, szociális otthonokat — követelte vissza, a földreform eltörlését nem említette. Nem volt azonban egyértelmű a bukott rendszer egyházat érintő rendelkezéseinek felszámolására vonatkozó utalás. A „bukott rendszer örökösei" kifejezésből sokan fenyegetést olvastak ki, amelyben a Nagy Imrének szóló figyelmeztetést vélték felfedezni. Később — az amerikai követségen készített feljegyzésekből — kiderült, hogy Mindszenty averziói Nagy Imrével szemben az események hatására megszűntek, s Kádárral szemben őt támogatta.