Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) (Ism.: Bertalan Péter) 245

248 TÖRTÉNETI IRODALOM szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés. " Az időpont megválasztása Rákosi cinizmusát, a hatalomnak mindent szabad gőgjét, s a megfélemlítés szándékát egyaránt bizonyítja. Jézus születésének, a szeretet nagy ünnepének meghitt hangulatát a döbbenet rémülete váltja fel. Előre megírt levélben tájékoztatja Grősz József kalocsai, Czapik Gyula egri érseket, Shvoy Lajos, Pétery József megyés püspököt, Drahos János érseki helytartót álláspontjáról: „Kijelentem, hogy semmiféle vallomást világi hatóság előtt nem teszek. Ha ilyenről hallanak, Tisztelendő Testvérek, tekintsék semmisnek. Ha ilyen irányú kézírást vagy aláírást rám bizonyítanak, azt ne tekintsék hitelesnek, mert azt csak előttem ismeretlen módszerek hatására emberi testem gyöngesége íratta. ...Érseki székemről soha, semmiféle körülmények között lemondani nem fogok. ...Körleveleimből, szóban vagy írásban utasításaimból semmit visszavonni nem fogok, azokra kész vagyok bármikor véremmel pecsétet tenni. " A diktatúra szándékainak kellő nyomatékot adtak a további letartóztatások. A Vatikán állásfoglalása egyértelmű volt. Mindszenty ügyét az egyház szabadsága súlyos megsértésének tekinti. A Rákosi-korszak politikája Moszkva szándékait reprezentálta, üzenet volt a világnak, hogy távolabbi célja a vallás és intézményeinek megszüntetése. Mindszenty bebörtönzését és az azt követő letartóztatásokat útszéli hangú sajtóhadjárat kísérte. Ezzel igyekeztek ellensúlyozni és elfedni a hívek szolidaritás-megnyilvánulásait. Az ötödik fejezet mottója — „Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai" — tömören foglalja össze a hatalom politikai szándékait. „A vizsgálati fogság első napjai" az erőszak és az ellenszegülő akarat küzdelmében teltek el. Mindszenty nem tett semmilyen vallomást, de nem tagadja meggyőződését sem vallatói előtt, vállalja legitimista felfogását, de tagadja, hogy a köztársaság megdöntésére törekedett. Balogh Margit források alapján bizonyítja, hogy Mindszenty csupán a Vörös Hadsereg kivonulása utáni időszak államberendezkedésével kapcsolatos elképzeléseit fejtette ki, s közölte azokat barátaival, köztük Habsburg Ottóval, illetve az amerikai nagykövettel. Utóbbi nem azonosult ugyan intranzigenciájával, mégis alkalmat adott Rákosiéknak arra, hogy az amerikai diplomáciát, mint Mindszentyt háttérből mozgató felbujtót tételezzék az eljárás során. A vallatok Mindszenty kézírásának hamisításától sem riadnak vissza, hiszen mindenáron hitelesnek látszó jegyzőkönyvi dokumentumokkal akarják indokolni a letartóztatást. Ezúttal puritán, tényközlő leírás igazítja el az olvasót a „nyomozati eljárás" törvénytelenségeinek és a csúsztatásokra-ferdítésekre épülő vádirat útvesztőiben. Magától értetődően merül fel a kérdés: mit tett a magyar katolikus egyház vezetése és a Szentszék a hercegprímás megsegítésére. A püspöki kar tárgyalni akart, de ehhez a Vatikántól várt eligazítást. A püspökök arra számítottak, hogy tárgyaló partnernek tekintik őket Rákosiék, de a hercegprímás ügyét következetesen képviselő Shvoy, Pétery és Dudás püspököt az akkori belügyminiszter — Kádár János — azzal fenyegette, hogy ellenük is bűnrészességi eljárást indítanak. A tárgyalás ugyan elkezdődött, de Czapik érsek szerint ez inkább „vesszőfutás" volt az egyház számára. A pápa levélben fejti ki állásfoglalását. A magyar püspök a híveket kitartásra, egységre buzdítja. A „keményvonalasok győzelmét jelentette ez az iránymutatás a Vatikánban. Adott pillanatban ez meghasonlást idézett elő a püspöki karban is, megbontotta az egységet. A tárgyalás félbeszakadt, a püspöki kar nem tiltakozott a prímás letartóztatása ellen. A kiegyezést kereső czapiki irányvonal megbukott." A vallatok testi és lelki terrort alkalmaztak a hercegprímással szemben. Erről csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre, hiszen a jogi procedúráknak kifelé teljesen szabályosnak kellett lennie. A szenvedésekről csak Mindszenty visszaemlékezései, a beismerő vallomásokon szereplő aláírások grafológusi értékelései szólnak. Sikerrel építettek be mellé „téglaként" egy Jámbor József nevezetű politikai nyomozót, aki a megtört Mindszenty gyanútlanságát ügyesen kihasználva rávette a prímást, hogy levélben kérjen az Egyesült Államok követségétől segítséget a szökéshez. Újabb csapdát azzal állítottak a főpapnak, hogy Décsi Gyula, a nyomozás vezetője, rávette egy olyan beadvány, beismerő levél megfogalmazására, amelyben bejelenti az igazságügy-miniszternek, Reis Istvánnak, hogy önkritikát gyakorol, lemond hivataláról, nem akadályozza az állam és az egyház megbékélését. A levél stílusa nem Mindszentyre vall. A beadványról a püspöki kar is tudomást szerez, de nem tudja annak valódiságát eldönteni, hiszen a prímás első, korábbi nyilatkozatának egyértelműen ellentmondott ez a lépés. A főhatalom birtokosa láthatatlanul folyamatosan jelen volt a tárgyaláson (1949. február 3-8). A procedúrát Rákosi dolgozószobájából — melyet összekötöttek a bemikrofonozott tárgyalóteremmel — közvetlenül követhette végig. A Markó utca 27. szám alatti fogházban a Mindszenty-per idején más tárgyalás nem folyt, mégis nagy számú karhatalom biztosította a helyszínt. Megszűrték a résztvevőket is. A rendezés külső feltételei a „színjátékhoz" adottak voltak. Balogh Margit meg-