Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukes; Igor: Czechoslovakia between Stalin and Hitler (Ism.: Kalakán László) 237
238 TÖRTÉNETI IRODALOM —, hogy az első világháborút követően a külügyminisztérium harmadik osztályának kifejezetten a nyugati közvélemény formálása volt a feladata, később csak Franciaországban huszonnyolc ügynökségük működött ilyen céllal. Benes részvételét a béketárgyalásokon mindössze egy bekezdésben tárgyalja: „A fiatal külügyminiszter amellett érvelt, hogy Csehszlovákia az egyetlen állam Közép-Európában, mely képes a térséget stabilizálni, és útját tudja állni a bolsevizmusnak" - olvashatjuk. A szerző Benes nyilatkozatát kommentár nélkül hagyja, holott a történelem az állítás mindkét részére rácáfolt. A Versailles-ban különböző fejlettségű, nyelvű, etnikumú1 területekből összerakott Csehszlovákia éppen ezt a neki rendelt hivatást nem tudta betölteni, mint ahogy a német keleti terjeszkedésnek sem tudta útját állni. A szlovák határok kijelölésénél „gyakorlati és gazdasági érvek" játszották a fő szerepet. Ezzel a szerző akarva-akaratlanul is elismeri, hogy a wilsoni önrendelkezés jogát figyelmen kívül hagyták. Majd hozzáteszi: „Az ő Benes stratégiája működött: a csehszlovák delegáció nem kapott meg mindent amit akart, mindazonáltal sikeres volt." A későbbi fejezetek végig a diplomácia tükrében mutatják be a csehszlovák állam vajúdását. Ezért itt tartom fontosnak jelezni, hogy éppen ez a kezdeti „siker" vetette el a béketárgyalások lezárulása után az azonnali revízió magját, vagyis a térség stabilizálására kijelölt állam nem tölthette be a neki szánt funkciót. Masaryk és Benes egy erős, centralizált szláv állam fikcióját adta el a nyugatnak, holott Csehszlovákiát már a megalakulását követően autonómia-törekvések jellemezték.2 Apponyi Albert nem minden irónia nélkül jegyezte meg a béketárgyalásokról: „...egy monarchia helyett most létrehoztak sok monarchiát." Bajcsy-Zsilinszky Endre „Helyünk és sorsunk Európában" című művében íija: „Benes szuggesztiója a francia és angol politikára ma szinte lélektani rejtélyként mered elénk", majd később így kommentálja vádaskodásait: „...azért kell Magyarországot minél alaposabban megcsonkítani és nyomorékká tenni Benes érvelésében, mert a magyar nemzet legveszedelmesebb kiszolgálója a Duna-völgyében a német imperializmus keleti törekvéseinek!"3 Az állítás másik része, miszerint Csehszlovákia útját tudja állnia a bolsevizmusnak, szintén nem ilyen egyértelmű. Igaz, hogy cseh csapatok harcoltak a vörösök ellen az intervenció idején, később viszont a térségben egyedül Csehszlovákiában működött legális kommunista párt, amely volt, hogy a szavazatok húsz százalékát is megkapta. Az 1935-ös szovjet-cseh szerződés sem vall szovjetellenességre, még ha az 1933. január 30-át követő kényszerhelyzet következményeként született is.4 Ugyanakkor Lukes a szovjet-csehszlovák kapcsolatok alakulását — és a viszony hullámzását az 1920-as években — bemutatva megállapítja, hogy mind Benes, mind Masaryk tisztában volt a bolsevizmus valódi jellegével,5 mégsem lehetett a Szovjetuniót figyelmen kívül hagyni az európai politikai színtéren. Az európai stabilitás egyik pillére — ekkoriban már — Oroszország volt. Az viszont javára írandó, hogy ezt Benes már akkor felismerte, amikor a nyugat-európai hatalmak még mindig inkább szerettek volna erről nem tudomást venni, illetve alábecsülték a Szovjetuniót. A szovjet-cseh viszony 1924-1933 között nagyon feszült volt. Ebben olyan okok ját-1 6,8 millió cseh, 2,6 millió szlovák, 3,1 millió német, 800 ezer magyar, 600 ezer ruszin, 180 ezer zsidó, 100 ezer lengyel. A gazdasági egyenlőtlenségek is óriásiak voltak, az ipar a történelmi morva és sziléziai területeken összpontosult, szemben a főleg mezőgazdasági „Szlovákiával". 2 Hlinka nem véletlenül mondta, hogy „minket itt élve eltemettek". Ugyanakkor Masaryk aláírta a Pittsburghi Nyilatkozatot, melyben Szlovákiának autonómiát ígértek. 3 Szinte érthetetlen, hogy ezzel hogyan tudott érvelni, hiszen a magyar történelem utolsó 300 évét végigkísérte a Habsburgok elleni harc. A Horthy-Magyarország Németország felé sodródásának okai között pedig olyan tényezők játszották a főszerepet, mint Trianon, a Tanácsköztársaság és a kisantant elszigetelő politikája. Később sem igazolódott be Benes állítása, hiszen Csehszlovákia már 1939 márciusára megszűnt létezni, mint önálló állam, Magyarország viszont 1944 márciusában szinte utolsóként vesztette el viszonylagos függetlenségét. 4 Lengyelország még az utolsó órában is elutasította, hogy szovjet csapatok segítségével védje meg magát Németország ellen. Ezzel szemben közismert Benes hírhedt mondása: „Inkább Hitler, mint a Habsburgok!", valamint az a tény is, hogy miután maga lemondott, gratulált Hácha elnökké választásához. Benes volt az első a közép-európai államférfiak közül, aki megegyezett Sztálinnal is, és az 1943. december 12-i moszkvai látogatása során 20 évre szóló szövetségi szerződést kötött a Szovjetunióval. 5 Masaryk a bolsevizmust úgy jellemezte, hogy az „a tudatlanság, az erőszak és a korrupció rendszere."
