Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukes; Igor: Czechoslovakia between Stalin and Hitler (Ism.: Kalakán László) 237
237 TÖRTÉNETI IRODALOM milyen módosítások történtek esetleg később rajta. Egy-két apró pontatlanságtól vagy hiánytól eltekintve, minden szükséges magyarázatot megkapunk a dokumentumok megértéséhez. A jegyzetek azon részében, amelyet Pritz Pál készített, jellegzetességként figyelhetünk fel gyakori előreutalásokra is: hogy ti. a dokumentumban tárgyalt probléma hogyan él tovább akár napjainkig is, nem kevés gondot okozva. A jegyzetek arról tanúskodnak, hogy készítőik igen lelkiismeretesen támaszkodtak a szakirodalomra, sok esetben konkrét hivatkozással is forrásaikra. Az talán még hasznosabb lehetett volna, ha a jegyzetekben található eseti hivatkozásokon túl, a kötet végén, egy egységesebben áttekinthető jegyzéket találhatna a kötet forgatója az idevágóan rendelkezésre álló legfontosabb szakirodalomról. Ismertetésem végére hagytam a kötetet bevezető tanulmányt, amely a közölt óriási anyag alapján bocsátja előre nagyívű és alapos összefoglalását arról, hogy milyen — mint címe kifejezi — „a nemzetiségi politika másfél évszázada a jogszabályok tükrében". Szerzője, Balogh Sándor, évtizedek óta ösztönöz, tanít, mozgósít és szervez e kérdés beható tanulmányozására a források öszszegyújtése és gondos elemzése alapján. Mindenekelőtt az ő személyes érdeme az általa irányított gárda e nagyszabású teljesítménye, amely nélkülözhetetlen kézikönyve lesz e témakörben minden további kutatásnak. Tilkovszky Lóránt Igor Lukes CZECHOSLOVAKIA BETWEEN STALIN AND HITLER The diplomacy of Edvard Benes in the 1930s Oxford University Press, New York 1996., 318 o. CSEHSZLOVÁKIA SZTÁLIN ÉS HITLER KÖZÖTT ' Edvard Benes diplomáciája az 1930-as években Edvard Benes Csehszlovákia első három évtizedes történelmének meghatározó egyénisége volt. T. G. Masaryk mellett az új csehszlovák állam megalapítója, külügyminisztere, államelnöke, I majd a német-cseh konfliktus főszereplője lett. A második világháború alatt a londoni emigráns kormány feje, 1945-1948 között újra államelnök. 1 A müncheni egyezménnyel, előzményeivel és következményeivel könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Igor Lukes könyve azonban két szempontból jelentős. Egyrészt bemutatja a csehszlovák> szovjet kapcsolatokat az 1920-as években, és ennek kevésbé ismert részleteit. Másrészt a Münchenhez vezető út olyan csehszlovák dokumentumait teszi közzé, melyekhez csak a „bársonyos forradalom" után, a prágai levéltárak megnyitását követően férhetett hozzá. Ezen dokumentumok tükrében már nem lehet Benest és kormányát tétlenséggel vádolni, amely csak passzív elszenvedője lett volna a „négy nagy" döntőbíráskodásának Münchenben. A nyitó fejezet a csehszlovák-szovjet kapcsolatokat vizsgálja az első világháború végétől Hitler Machtergreifung-jáig. A csehszlovák állam létrejöttének előzményeivel egyáltalán nem foglalkozik. „A 64 éves Masaryk külföldre ment harcolni a függetlenségért 1914-ben, majd Benes követte őt 1915 szeptemberében" - írja Lukes, majd így folytatja: „Három év intenzív munkája eredményeként a szövetségesek elismerték 1918. október 14-én." Említést érdemelt volna legalább néhány fontosabb mozzanat, amelyek Csehszlovákia létrejöttéhez vezettek: az Osztrák Magyar Monarchia nemzetiségi viszonyai, az antant és a Monarchia kapcsolatának változása, a cseh-szlovák viszony, stb. Mivel ezek hiányoznak, az olvasónak olyan benyomása támad, mintha a Csehszlovák állam „hirtelen, a semmiből" született volna meg, és teljesen természetes, hogy azokon a határokon belül, ahol az antant elismerte. A kérdés ennél sokkal bonyolultabb, még ha cseh szempontból „magától értetődő" is. Tény, hogy az amerikai szlovák emigráció egy részén, és a cseh eliten kívül senki nem így képzelte el a létrejövő új államot. Tudomásul véve, hogy a vesztes magyarok és németek önrendelkezése fel sem merült, magyarázatra szorul annak mellőzése, hogy a felvidéki szlovákság az új csehszlovák államon belül autonómiára vágyott, a Teschen vidék inkább Lengyelországhoz kívánt csatlakozni. Mindemellett Ruszinszko területi hovatartozása, illetve státusza körül is sokáig folyt a vita. Ugyancsak említetlenül maradt, hogy a benesi propaganda az első világháború alatt a nyugat-európai sajtóban nap mint nap uszított a Monarchia ellen, meg nem történt atrocitásokról tudósított. Maga Lukes írja egyik lábjegyzetében — természetesen nem mint uszító propagandát
