Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar állam és a nemzetiségek (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 234

236 TÖRTÉNETI IRODALOM mes — a kötet egészének mintegy egyharmadát tevő — függelékben egyúttal itt is hozzáférhetővé teszi azokat a tervezeteket, javaslatokat is, melyekből valamely okból nem lett rendelet, illetve törvény, vagy éppenséggel az olyan — a pártállami időszakra jellemző — határozatokat, amelyek előkészítői és meghatározói voltak nemzetiségi vonatkozásban meghozott jogszabályoknak, továbbá a nemzetiségi kérdés mikénti kezelésére vonatkozóan tett, elvi jelentőségű kormányfői megnyilatkozások némelyikét, a nemzetiségi problematikával foglalkozó egyes fontosabb memorandumokat, állásfoglalásokat, sőt korabeli cikkeket és tanulmányokat, és természetesen a nemzetiségek részéről készített programokat, határozatokat, kérelmeket és deklarációkat, sajtómegnyilvánulásokat is. (Mindezek különböző dokumentumkiadványokból, illetve a szakirodalomból egyébként jórészt már ismertek.) Itt, a kötet függelékében találhatók azok a nemzetiségi vonatkozású nemzetközi egyezmények is, amelyekhez Magyarország csatlakozott. A függeléknek ez a nagyon vegyes összetétele önmagában nem zavaró, sőt előnyös abból a szempontból, hogy sokoldalú rálátást biztosít a nemzetiségi vonatkozású jogalkotásra, s egyáltalán a problematikára. Inkább az okoz — s okozhatott a szerkesztőknek is — gondot, hogy miként oldható meg gyakorlatilag a kötet két részének elvszerű elkülönítése, s ugyanakkor összhangjának biztosítása. Számomra mindenesetre elgondolkoztató például, hogy a törvények között volna-e helye a felvidéki szlovákoknak területi autonómiát ígérő 1920. évi, a törvényhozás elé soha nem is terjesztett javaslattervezetnek, vagy a kárpátaljai autonómiára vonatkozóan 1940-ben a parlamentben beterjesztett, de tárgyalásra soha nem is bocsájtott, s így természetesen meg sem valósult, jogforrásnak nem tartható törvényjavaslatnak? (A függelékben közlése nem csorbította volna ez utóbbi jelentőségét.) Másfelől viszont mi indokolja a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium két rendeletének a függelékben (10., 11. sorszám alatt) közlését, eltérően az összes többi rendelettől? Vagy, ha az Elnöki Tanács 1969-ben törvényerejű rendelet kiadásával csatlakozott a faji megkülönböztetést tiltó nemzetközi egyezményhez, vagy ha a magyar országgyűlés törvényként (1999: XI. tc.) fogadta el a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, akkor a függelék helyett nem inkább a törvények közé kellene sorolni ezeket is? Ami a nemzetiségi vonatkozású törvények és rendeletek e kötetben közzétett gyűjteményét illeti, szerintem vitatható, hogy a zsidótörvények és -rendeletek ide tartoznak-e? Ismeretesek ugyan azok a kísérletek, amelyek 1920-ban (a numerus clausus törvénynél), illetve 1939-ben (a második zsidó törvény még Imrédy-féle eredeti tervezetében) nemzetiségi kérdéskénti kezelésben keresték „a zsidókérdés megoldását" Magyarországon, de mint köztudott, a magyarországi zsidóság a maga döntő többségében kereken elutasította mindig, — így az 1993. évi törvény meghozatalakor is, — hogy akár nemzetiségként vagy akár etnikumként határozzák meg. A zsidótörvények és -rendeletek szemlátomást kirínak a nemzetiségpolitikai jogszabályalkotás e kötetben összegyűjtött termékei közül. Az említett 1993. évi törvényben etnikumként meghatározott cigánysággal is (a velük kapcsolatban készült tervezetek, határozatok egyébként a függelékben találhatók) az a helyzet, hogy problémáik szemlátomást mások, mint a nemzetiségeké, amelyek hagyományosan tárgyai az ország nemzetiségpolitikájának. „A magyar állam és a nemzetiségek" címet viselő kötet egységes jellegét a zsidó és cigány vonatkozású törvények, illetve rendeletek idesorolása szerintem egyaránt megbontja. Mindkettő külön nagy téma, — elég ha azokra a vaskos kötetekre gondolunk, amelyek a zsidóüldözés körébe vágó — akár csak 1944. március 19-október 15 között kiadott — rendeleteket tartalmazzák és vizsgálják.5 Mi az, ami viszont hiányolható talán a nemzetiségi vonatkozású rendeletek közül? A terület-visszacsatolások nyomán a csehszlovák, román, jugoszláv földreform magyar revíziójáról hozott rendeleteket gondolnám ilyeneknek. A parlament elé nem került 1940. évi nyilaskeresztes-párti törvényjavaslat a magyarországi nemzetiségi kérdés rendezéséről, vagy az 1942-44-es években a német birodalommal kötött — nyilvános jogszabályi formát nem kapott — három egyezmény, amely lehetővé tette az SS számára a toborzással, majd végül lényegében kényszersorozással történő hadkiegészítést a magyarországi németek köréből, a függelékben lehetne informativ jelentőségű. A kötetben közölt dokumentumok igen tartalmas jegyzeteiben óriási munka fekszik. Megvilágítják a dokumentum előzményeit, létrejöttének körülményeit, mi volt a célja, s elérte-e azt. Hol a helye, hogyan illeszkedik bele a kérdésre vonatkozó törvényhozási, rendeletalkotási folyamatba. Milyen végrehajtási utasítások készültek hozzá, (a fontosabbak közlésre is kerülnek a kötetben), 5 Karsai Elek (szerk.): Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. 1-3. kötet. Budapest, 1958, 1960, 1967.