Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar állam és a nemzetiségek (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 234

235 TÖRTÉNETI IRODALOM törvény is tanúsítja — mai gondjaink és jövőbeli perspektíváink tekintetében sem igazodhatnánk el kellő biztonsággal. Történetkutatásunk és történetírásunk okkal fordított mindig is nagy figyelmet erre a tematikára, ámde korántsem teljesen elfogulatlanul, illetve befolyásmentesen: először az a törekvés nyomta rá bélyegét, hogy szinte maradéktalanul védelmezze a magyar nemzetiségpolitikát az utódállamok azt valójában teljesen elutasító és megbélyegző kritikájával szemben, miközben saját nemzetiségpolitikájuk felháborítóan bánt az uralmuk alá kényszerített magyar néprészekkel, utóbb viszont egy a saját nacionalizmussal is kritikusan szembenézni tudó történetírás kezdeményezésével tett — követésre nem talált — kísérletet, amellyel az internacionalista mezben is továbbélő szomszédnépi nacionalizmusok visszaélni igyekeztek. A magyar történetírásban csak fokozatosan, s főleg a 20. század utolsó évtizedeitől látszottak megérni igazából a feltételek a problematika kiegyensúlyozottabb kezelésére. Szeretném hinni, hogy a századfordulóra készült történeti szintézis is Magyarország 20. századi nemzetiségi politikájáról, igazolhatja ezt.1 Minthogy a feldolgozások hitelessége a felhasznált források ismeretében bírálható el, nagyon fontos azok széleskörű hozzáférhetővé tétele, ami gondos egybegyűjtésükkel és — egyikük-másikuk publikálásának esetlegességén túl — leginkább egységes közzétételükkel valósítható meg. Az 1848-1993 időhatárok között ez a Balogh Sándor főszerkesztésében, Sipos Levente szerkesztésében megjelent, ezúttal ismertetett és méltatott nagy kötetben először történik meg. Ilyesmire eddig — tudtommal — csak két kísérlet volt, az egyik az első, a másik a második világháborút közvetlenül követően;2 ez utóbbi esetben egyúttal kifejezetten azzal a célzattal, hogy a latin címmel ellátott kötetben német fordításban közzétett, az ország nemzetiségi állampolgárait érintő magyar nyelvű törvények és rendeletek gyűjteményét nemzetközileg könnyebben hozzáférhetővé tegye. A második világháború végéig terjedő időben született jogszabályok — törvények, rendeletek — összeválogatásában nem csak ezekre az említett kiadványokra támaszkodhattak feltételezhetően a jelen kiadvány e részeinek összeállítói (Kardos József 1895-ig, Sipos Levente 1919-ig, Pritz Pál 1944-ig), hanem Mikó Imre — általuk egyébként szintén nem említett — ma is rendkívül becses, 1944-ben megjelent müvére is, amely ugyan mindössze három dokumentumot tett közzé közülük teljes szövegükben, könyve mellékleteiként, de úgyszólván hiánytalanul vette számba a magyarországi nemzetiségi kérdés történetének addigi valamennyi jogforrását, (a tanácsköztársasági időszakot, mint abba nem illót mellőzve), s azok példás alaposságú feldolgozásával egész addigi vonulatában adva képet a magyar nemzetiségpolitika történetéről,3 majd külön tematikai fejezetekben is elemzőn tárgyalva mind a magyar nemzetiségpolitika alapelveit, mind a nemzetiségek tételes jogait, pl. a nyelvhasználat, az iskolaügyek stb. terén. A dualizmus korából Kemény G. Gábor 1952-ben indított, ma még nem egészen teljes dokumentumkötet-sorozatában,4 az 1918/19-es forradalmak időszakából pedig a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai megfelelő köteteiben (VI A., VI.B.) voltak megtalálhatók a nemzetiségi vonatkozásban természetesen ezúttal is feltétlenül felhasználandó jogforrások. Az 1944/45 utáni több mint fél évszázad nemzetiségi vonatkozású törvény-, illetve rendeletalkotása, mint történetileg fontos jogalkotások tekintetében magam sem támaszkodhattam 20. századi szintézisemben másra, mint Föglein Gizella munkásságára, amelyre mindig is jellemző volt ezeknek a dokumentumoknak teljességre törekvő gyűjtése, nagy szakértelemmel végzett feldolgozása, s lehetőség szerinti mielőbbi közzététele. E most megjelent kötetben is az ő igen gondos munkáját dicséri ez a rész. A kötet szerkesztői és munkatársi gárdája részéről igen helyes felismerés volt, hogy a nemzetiségi kérdés története jogforrásainak ez a végre teljességre törekvő, s ezért különösen nagy jelentőségű gyűjteménye akkor válik igazán jól értelmezhetővé és hasznosíthatóvá, ha egy terjedel-1 Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998. 2 A magyarországi nemzeti kisebbségekre vonatkozó programok, törvényjavaslatok, törvények és rendeletek 1827-1920. Magyar Külügyi Társaság kiadása, Budapest, 1922. Franciscus Faluhelyi: lus civium in Hungaria habitantium nationum. Collecta legum et edictorum Hungáriáé in lingua germanica conscripta. Pécs, 1946. 3 Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. Tanulmány a magyar közjog és politikai történet köréből. Kolozsvár, 1944. 4 Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. [VII. kötet (1914-1916), Budapest, 1999.]