Századok – 2003

FIGYELŐ - Miskolczy Ambrus: "A történeti Erdély" és az ”Állam és nemzet" öröksége. Histográfiai kérdőjelek 219

FIGYELŐ 221 dolgozásában is. A négykötetes Magyar földrajz szerkesztőjeként és egyik írójaként pedig olyan szemléletet képviselt, amely horribile dictu közelebb állt Marx szemléletéhez, mint a félig-meddig hivatalos szellemtörténet. A Teleki Pál nevével is fémjelzett magyar munkaföldrajz számára természetesen nem is létezett az osztályharc gyilkos teóriája, amikor az emberi munkát állította előtérbe. Egzakt gazdasági, demográfiai mutatókkal dolgozott, amikor felrajzolta, hogy az „európai haladás kohóterülete": a Liverpool, Berlin, Lyon háromszög körül miként helyezkednek el az ún. kultúrfóldrajzi vagy munkaföldrajzi gyűrűk, amelyek az európai műveltség és polgárosodás szintjeit jelzik, és amelyek a kohóterület fennsíkjától lejtenek, miközben „a határtalan síkságon is éles határok keletkezhetnek az emberi munka következtében". (II.k. 22.) A munkaföldrajzi szemléletben nincs Erdély-romantika vagy Erdély-misztika. És nem az egzaktságot mímelő bikkfanyelven beszél az idézett nagy mű. Egy példa: „A Beszkidek és általában egész Erdély gazdasági élete egy újabb lépcsővel lejjebb van, mint a Felföldé. A lemaradást sehol sem lehet megokoltabban az időtényezők számlájára írni, mint itt. A gazdasági élet tartalmi megduzzadásának hulláma és ezzel tájalakító munkájának elevensége úgy áramlik, verődik, hömpölyög Európában nyugatról kelet felé, akárcsak az atlanti szél, vagy a népek eszményei. Erdély kétszáz kilométerrel, vagyis félévszázaddal távolabb van a teljeskultúra területétől, mint a Felföld." (II. 182.) Nem lenne illő a két munkát összevetni, olyan nagy a műfaji különbség. Azt viszont látnunk kell, hogy Teleki Pál A történeti Erdélyhez írt előszavának lelkendező szavaiban van valami hamis, amikor jelen kötetünket minősítette és útjára bocsátotta: „A maga nemében egyetlen és eddig első kísérlet, maradandó érték, becses számvetés. [...] Otthonra kell lelnie minden házban, hogy a múlt Erdélyét mindenkiévé tudja tenni. [...] Hisszük, hogy a magyarság, amelynek jövőjéért írtuk és bocsátjuk ki ezt a művet, megérti céljainkat, munkát vállal abban, barátjául és fegyvertársául fogadja ezt a könyvet és szívére ölelve a »történeti Erdély«-t, azon lesz, hogy munkájával ismét érvényesülésre segítse azokat az örök tényezőket és adottságokat, amelyek, ha a bennük rejlő igazság ismét ki tud bontakozni, a jövő Erdélyét újra bekapcsolják az egyetemes magyar élet egységébe." Elszomorító és hamis semmitmondás keveredik igényes programmal - mint ezt majd közelebbről is érzékeltetjük. Közben felvillan a tudós Teleki Pál kissé hajlott alakja, és felötlik az anekdota is, mely szerint egyszer úgy nyilatkozott a középbirtok életképessége mellett felsorakoztatott fejtegetéseiről tanítványainak, akik tudták, hogy hivatalosan a nagybirtok híve: „Másképpen beszélek mint tudós, és másképpen, mint gróf." Idézetünkben a politikus gróf szólalt meg, aki talán még sem volt olyan elégedett a mű értékeivel. Nem tudni, talán megszólalt-e benne az ellenkezés belső hangja, hiszen tudta, mi az érték. Ezért is támogatta oly erővel az Erdélyi Tudományos Intézet felállítását. És mint Vita Sándor mesélte egykor, Teleki keményen letorkolta Werth Henrik vezérkari főnököt, mert ez sajnálta a pénzt a történetírásra, jelesen a Fekete Nagy Antal és Makkai László szerkesztésében készülő Documenta Valachorumra. „Egy jó könyv többet ér, mint egy ágyú" - mondta Teleki Pál. Igaz, sajnos 1936-ban ez volt a jó könyv, de csak faágyú. Maga a szerkesztő, Asztalos Miklós nem tartozott az élvonalhoz. A népszerűsítést művelte, másodkézből dolgozott, igaz, alapvetően jószándékkal, jóhiszemű