Századok – 2003

FIGYELŐ - Miskolczy Ambrus: "A történeti Erdély" és az ”Állam és nemzet" öröksége. Histográfiai kérdőjelek 219

FIGYELŐ Miskolczy Ambrus „A TÖRTÉNETI ERDÉLY" ÉS AZ „ÁLLAM ÉS NEMZET" ÖRÖKSÉGE* Histográfiai kérdőjelek Két kitűnő kordokumentumot vehet a kézbe az olvasó, két kiváló utószóval. Mégis, nem tagadom, minden ilyen alkalommal, amikor valami reprintben jelenik meg, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Hiszen rögtön felvetődik a kérdés: Kordokumentum vagy aktuális mű? Talán nem mindig zárják ki egymást. A dokumentum pedig mindig aktuális. De csak akkor, ha látjuk, hogy dokumentum. Jelen esetben mindkét utószó figyelmeztet ezen művek kordokumentum jellegére, és ami még fontosabb, a két utószó a két művet elhelyezi a korban, az utókor lehetséges viszonyulásait is jelzi. 1936-ban jelent meg, a még boldog Horthy-korban A történeti Erdély, Asztalos Miklós szerkesztésében. Utószavában Szász Zoltán bölcsen leszögezi, hogy ekkortájt a magyar revizionizmus sokat vesztett csodaváró jellegéből, és szakszerűbb apró munka került előtérbe. A közhangulatban a „mindent vissza" jelszava érvényesült. A kormánykörök ezzel szemben csak a részleges békés revíziót tartották reálisnak. Viszont — mint Szász Zoltán hangsúlyozza — „a nemzetközi politika modern machiavellisztikus gyakorlatát szem előtt tartva," a nyilvánosság előtt nem nyilatkoztak egyértelműen, hogy ne korlátozzák saját mozgáskörüket. Erdély kérdése külön problémakörként jelentkezett. Szász Zoltán elsősorban a történelmi-szimbolikus okokra utalt. Hiszen volt idő, a 16-17. század, amikor Erdély maga lehetett az önálló Magyarország. Ugyanakkor, míg az elcsatolt területek magyarságának zöme a határmenti területeken élt, Erdélyben a székelység tömbjét román tömbök választották el az új magyar határoktól. Jelentős szerepet játszottak még a szászok is. így Erdély, soknemzetiségű jellege okán valamiféle Svájcnak is tűnhetett. A 19. század derekán román értelmiségiek hangoztatták a hasonlóságot, míg az akkori magyar utazók Svájcban a táj szépségeit csodálták, és Erdélyt maradéktalanul integrálni akarták az új, polgári Magyarországba. Természetesen voltak áthidaló kísérletek. Szász Zoltán utal is arra, hogy a magyar emigráció és Cuza fejedelem számára Erdély valamiféle önálló állammá válhatna * A történeti Erdély. Szerk. Asztalos Miklós (Budapest, [1936] Lucidus Kiadó, 2001. 737+X 1.) és Szekfű Gyula: Állam és nemzet. (Budapest, [1942] Lucidus Kiadó, 2001. 372 + XX 1.) bemutatóján (Kódex Könyváruház, 2001. december 5.) elhangzott szöveg némileg módosított változata. Ezen az úton köszönöm meg Benda Gyulának, hogy felhívta figyelmemet Asztalos Miklós emlékirataira, és köszönöm továbbá az OSZK Kézirattárának, hogy rendelkezésemre bocsátotta.