Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179
A ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS A KISKUNHALASI ZSIDÓSÁG 207 legtöbbször az élelmiszerjegyekkel, illetve a közfogyasztási cikkekkel való visszaélés miatt indult eljárás, mind a zsidók, mind a nem zsidók ellen.18 0 A közellátás helyi szervei minden eszközt kihasználtak, hogy a zsidók helyzetét megnehezítsék. Legalábbis erről tanúskodik az a néhány panaszlevél, amit a halasi zsidók írtak a hivatalnak. Heisler István pékmester több évig „pereskedett" a hivatallal, mert az nem volt hajlandó neki megfelelő mennyiségű lisztet kiutalni, szemben a helyi „keresztény" pékekkel. 1943-ban végül elkeseredetten fakadt ki: „csak, azért nem kapok lisztet, mert zsidó vagyok. A létfenntartásomról van szó. 60 éves a pékségem. Mindenhol kapnak a zsidók lisztet csak Halason nem."18 1 Utóbbi állítása valószínűleg kissé túlzó, de az elképzelhető, hogy a zsidóknak hátrányos megkülönböztetést kell elviselniük a Bácsalmási vezette hivataltól. Több hasonló tartalmú levelet kapott a közélelmezéssel foglalkozó intézmény a halasi zsidóktól.18 2 A közellátás területén folyó harc az állam és a kereskedők között tehát elsősorban a zsidótörvények hatására létrejött második gazdaság ellen irányult. Mivel ennek nagyrészt zsidók voltak a részesei, így legfőképpen ellenük Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a zsidó kereskedők kiiktatásával a város közellátása igen nagy veszélybe került, hiszen az „új keresztény generációnak" még nem voltak meg azok a kapcsolatai, amelyek például az ilyen súlyos háborús időkben elengedhetetlenek lettek volna. így nyugodtan kijelenthető, hogy a közellátási törvény ellen vétő zsidók tulajdonképpen azért tevékenykedtek, hogy a város részére árut szerezzenek be. Ezt legjobban az az eset mutatja, amikor a halasi Hangya került megoldhatatlannak tűnő helyzet elé. A Hangya Központ nem szállított megfelelő minőségű és mennyiségű árut, ezért Hudi állandóan panaszlevelekkel árasztotta el őket. Végül aztán kénytelen volt együttműködni az általa gyűlölt zsidókkal, és amikor az egyik helyi zsidó szénkereskedőnek az áruja megérkezett a vasútállomásra, azt megvette tőle: „Ma kerek egy hónapja, hogy az utolsó 2 vagon szenünk befutott, az utolsó vagon kokszot pedig Schwartz jóvoltából, aki nem tudta hova tenni, s átengedte nekünk december 20-án vettük át." - írta Hudi.183 A 1939-es zsidótörvény egy másik fontos problémát is meg kívánt oldani a zsidóság kárára: a földkérdést. Az eddig ez ügyben olyannyira tehetetlen politikai elit a zsidók rovására a gyakorlatban is alkalmazható rendelkezést hozott.18 4 Az 1935-ös mezőgazdasági felmérések szerint hazánkban körülbelül 500.000 kat. hold volt zsidó származású személyek birtokában. Randolph L. Braham számításai 180 A sok példa közül egy: Kovács В Imre ellen indult 1943-ban eljárás zsír és cukorjeggyel való visszaélés miatt. BKMÖL-Kiskunhalas, XXIV / 660 Közellátási Hivatal 7. cs. 802/1943. előadóív 181 Heisler István levele a Közellátási Hivatalnak, kelt Kiskunhalas, 1943. február 16. BKMÖL-Kiskunhalas, XXIV / 660 Kiskunhalasi Közellátási Hivatal iratai 6. cs. 251/1943. előadóív 182 Schön Vilmostól is hasonló hangvételű levél érkezett a közellátási hivatalhoz, melyben arra panaszkodott, hogy „zsidó volta" miatt nem kapott eddig élelmiszer pótjegyet, holott jogosult lenne rá. BKMÖL-Kiskunhalas, XXIV / 660 Kiskunhalasi Közellátási Hivatal iratai 7. cs. 705/1943. előadóív 183 A levél kelt, Kiskunhalas, 1940. február 12 BKMÖL-Kiskunhalas, XI. / 107, Kiskunhalasi Hangya iratai 1. d. 14. levelezőkönyv 1. 184 Az 1920-as földreform és az 1935-ös telepítési törvény után ez volt a harmadik olyan törvény, amely a földkérdést megpróbálta megoldani, illetve enyhíteni.
