Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179

196 VÉGSŐ ISTVÁN dőképessége is veszélybe került. Az 1939-40-es tanévre 18 keresztény tanuló irat­kozott be, egy év múlva 17 fő.11 9 Ezeket a tanulókat polgármesteri utasításra 1941 októberében el kellett küldeni a város más iskoláiba.12 0 A zsidóság és a keresztény lakosság egymástól való elzárása jelképesen már 1940-ben ezen a te­rületen is megkezdődött. 1941-ben a legsúlyosabb rendelkezés mindenképpen a harmadik zsidótör­vény volt. Ennek alapján zsidó és nem zsidó között nem létesülhetett házasság és szexuális kapcsolat. A törvény következtében a zsidók elmagyarosodása és asz­szimilációja reménytelenné, a zsidóság törvényes kirekesztése pedig még egyér­telműbbé vált. A törvény hatásai elsősorban demográfiai jellegűek voltak. Kiskunhalasi hatásai pedig igen kicsik és enyhék lehettek a korszakban. Ugyanis a halasi zsidók döntő többsége vallásos ortodox volt, így őket nem érintette a törvény. A vallását nem, vagy csak részben gyakorló zsidók körében is egyértelműen kimutatható, hogy inkább zsidó házastársuk volt. Vegyes házasságok halasi zsidók és nem zsidók között mélyen az országos átlag alatti arányban fordultak elő. 1942-től már több igen durva és a többségtől megkülönböztető intézkedés történt, amit részben az alispán, részben a polgármester utasítására kellett vég­rehajtani. 1942. január elején hatalmas havazás következtében a Kiskunmajsa és Prónayfalva12 1 közti útszakaszon 15-25 km-s hosszúságban nagy hóakadályok keletkeztek. A kiskunmajsai útmesterség segítséget kért a halasi polgármestertől, aki nem késlekedett sokáig, azonnal 50 „hóhányó munkást" rendelt ki az utak­ra.12 2 Majd a későbbiek során, még mintegy 106 főt kötelezett arra, hogy 3 pengős napibérért eltakarítsák a havat az említett helyszínen.12 3 Mind a 156 határoza­tilag kirendelt „hómunkás" halasi zsidó volt. Köztük orvosok, ügyvédek, egykori képviselőtestületi tagok és természetesen kereskedők is voltak.12 4 Az, hogy csak zsidókat rendeltek ki, egyértelműen jelzi, hogy a városi ve­zetőség engedett az országban eluralkodó egyelőre törvényes keretek közé szorí­tott gyűlöletnek és zsidóellenességnek, amely nemcsak hogy másodrendű állam­polgárnak tekintette a zsidókat, hanem olyan lealacsonyító munka elvégzésére tartotta csak őket képesnek, mint a hólapátolás. Először is meg szerették volna alázni a halasi zsidóság jeles és kevésbé jeles tagjait a város többi lakója előtt. Az egyik leggazdagabb zsidót, aki egykor a legtöbb adót fizető polgárok listáján is szerepelt, felszólították a „közmunkára". Ezt ő valószínűleg visszautasíthatta, ezért azt ajánlották neki, hogy fizessen be napi 3 119 Legyen világosság: 176-183. Vo.: 1938-39-ben 27 keresztény tanulója volt az iskolának. 120 Legyen világosság: 183. 121 Prónayfalva ma Tázlár néven bejegyzett község. 122 A polgármester a 10.769/1941 sz. K.K.M. rendelet 14. §-ra hivatkozott, amikor kirendelte a hó eltakarításra az embereket. Ezt a határozatát igen szigorúan vette: „A pontos megjelenésre figyelmeztetem azzal, hogy elmaradása, vagy vonakodása esetén két hónapig terjedhető elzárásra átváltoztatható 600 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni." BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 91. d. 1.384/1942. sz. irat 123 BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 91. d. 1.384/1942. sz. irat 124 Részletes lista készült a résztvevőkről. Ebben szerepel a nevük, az hogy hány napot dol­goztak, és hogy mennyi fizetést kaptak ezért. BKMÖL-Kiskunhalas, V / 274 b) Polgármesteri iratok 91. d. 1.384/1942. sz. irat

Next

/
Oldalképek
Tartalom