Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Bordás-Giesz István: 1939: Kárpátalja. Kárpátalja területi és történeti földrajzi összefoglalása 159

172 BORDÁS-GIESZ ISTVÁN aki a kormányzói biztost e területet érintő általános érdekű dolgokban informálta. Kineveztek erre a kérdéses átmeneti időszakra egy véleményező, úgynevezett indítványozó bizottságot, élén egy főtanácsadóval. A magyar kormány e bizottság fölállításával közvetlenebb viszony kialakítását kívánta elérni a „csonka ország" és lakossága, valamint a „visszatért országrész" és annak „őslakosságával" az átmeneti időre. Ez a rendelet igen hatékonyan szabályozta a rutén nyelv használatát és szerepét. Ez azt jelentette, hogy a rutén nyelv gyakorlatilag egyenjogú volt a magyarral. Az érintett területen bárki teljes szabadsággal használhatta a rutén nyelvet, akár szóban, akár írásban. Gyakorlatilag az összes hivatalnál, intézménynél és hatóságnál. Ezt a rutén nyelvvel kapcsolatos rendelkezést az önkormányzat tervezet is átvette. A katonai közigazgatás Kárpátalja területén 1939. jűlius 7-ig volt érvényben, ettől kezdődően polgári közigazgatása volt a területnek. Egy főtanácsadó és az ottani viszonyokat közelebbről ismerő férfiakból álló bizottságot hoztak létre az átmeneti időre. A magyar állam kiemelt tervei közt szerepelt Kárpátalján a politikai élet normalizálása. Ennek érdekében fő feladatának tekintette, mint e cél elérésének hathatós eszközeként a gazdasági, szociális és kulturális bajok gyökeres orvoslását. Hitték és vallották, hogy csak ezen viszonyok feljavítása után lehet egészségesen integrálni jogilag is e területet. Éppen emiatt számos speciális gazdasági akciót indított el a korabeli kormány, jelentős anyagi dotációval. Ezek egyike volt az az elképzelés, melyet mind nagyobb mértékben szerettek volna érvényesíteni. Történetesen az, hogy a terület irányítását lehetőleg származásukat tekintve kárpátaljai tisztviselők végezzék. Hiánytalanul ezt az elvet a rutén nyelvű oktatási intézményeknél sikerült is érvényesíteni. Az önkormányzat-tervezet Kárpátalja Magyarországgal való egyesítését az 1939. június 22-én kelt VI. törvénycikk szentesítette. A törvényjavaslat kinyomtatására, szétosztására és tárgyalására sürgősséget Gergelyffy András országgyűlési képviselő kért. Ezt a kérését a Ház egyhangúlag elfogadta. „A magyar törvényhozás a Magyar Szent Koronához visszacsatolt kárpátaljai területek kormányzatát és közigazgatását — találhatjuk az autonómia tervezet kezdetén — híven Szent István királyunknak hazánk népeit atyai gondossággal vezérlő eszméjéhez és annak korszerű alkalmazása szándékától áthatva, Rákóczi népeinek egysége és az ország minden ajkú fiának egyenjogúsága szellemében, valamint e területek lakosságának óhaja és helyesen felfogott érdekei szerint is, e területek különleges viszonyait és sajátos népi jellegét figyelembe véve a következőképpen szervezi meg."3

5 A törvényjavaslat tartalmazta az alapvető rendelkezéseket. Jóváhagyta azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar kormány a birtokbavételkor tett. 35

Kisebbségi Körlevél (1940) IV 6. - A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet közleményei, Pécs, 36-47. 37