Századok – 2003

KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűléséről 1473

1474 KRÓNIKA zetek továbbélésének nem kifejezetten kedveztek, ehhez a Teleki Pál Tudományos Intézeten belül 1941-ben létrejött, majd 1949 után az új akadémiai intézeti hálózatba tagolt Történettudományi Intézet kutatói és tudományszervezői tevékenysége is hozzájárult. A rendszerváltás körüli években elsősorban az anyagi nehézségek jelentettek nagy gondot. 1990-ig a Társulat lényegében központi költségvetési támogatásból működött. A tagsági díjak jelentősége szimbolikus volt. 1990 után a helyzet gyökeresen megváltozott. A központi támogatások részben elapadtak, részben értéküket vesztették. Az 1990-es évek második felében az egyetlen biztos bevétel a MTA-tól kapott évi 1,5 millió forint volt. A szokásos konferenciák és vándorgyűlések megtartása, valamint a mindösszesen (a Századok szerkesztőségével együtt) 2 és fél fős társulati apparátus bérköltségeinek az előteremtése ezért egyre nehezebben sikerült. Az MTA-tól kapott támogatás mint biztos bevételi forrás 1999-ben például már a Századok felelős szerkesztőjének a bérét és ennek járulékos költségeit sem fedezte. A tudományos titkár, Rozsnyói Ágnes hónapokon át nem kapott fizetést. Az új feltételekhez való alkalmazkodás terén fontos lépés volt viszont — és ezt még Diószegi István elnök, illetve Hegyi Klára főtitkár tették meg 1999 elején — a Társulat közhasznú társasággá alakítása. Ez teszi lehetővé a pályázást különböző pénzügyi támogatások megszerzésére. Ezek nélkül a Társulat ma már nem tudna működni. 1999 májusában ilyen helyzetben tartottuk meg négyévente esedékes tisztújító közgyűlésünket. Az űj elnök Kosáry Domokos akadémikus, a MTA volt elnöke, ügyvezető alelnöke Gecsényi Lajos, az Országos Levéltár főigazgatója, főtitkára Romsics Ignác egyetemi tanár (ELTE), főtitkárhelyettese Pálffy Géza tudományos főmunkatárs (MTA Történettudományi Intézet) lett. Az új vezetés nagy energiával látott hozzá a Társulat tevékenységének dinamizálásához, valamint az ehhez szükséges pénzalapok előteremtéséhez. Elgondolásunk az volt, hogy a korábbiaknál jobban láthatóvá és hallhatóvá kell válnunk, és ha ez sikerül, akkor különböző támogatásokért is nagyobb eredménnyel pályázhatunk. Ma, négy évvel később, azt hiszem minden dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy elgondolásunk helyes volt, és számításunk bevált. A Magyar Történelmi Társulatnak ma anyagi gondjai nincsenek, és tevékenységét nemcsak a szakma, hanem a szélesebb közvélemény is ismeri. Engedjék meg, hogy az idevezető útról kissé részletesebben szóljak. A társulati tevékenység fellendítése érdekében 1999 nyarán elhatároztuk, hogy az aktuális évfordulókhoz kapcsolódva nemcsak folytatjuk, illetve felújítjuk a konferenciák és a vándorgyűlések szervezésének régi hagyományát, hanem emellett egy havi rendszerességgel jelentkező előadás-sorozatot is indítunk. Ez utóbbinak a Múltunk kritikus kérdései címet adtuk. A továbbiakban először konferenciánkról, illetve vándorgyűléseinkről szólók, majd azt követően a Múltunk kritikus kérdései című előadássorozatról. Tekintettel a millenniumi évfordulóra 2000-es tevékenységünk centrumában Szent István életműve, illetve a magyar államalapítás állt. E témakörben két nagy konferenciát szerveztünk. Az elsőt Szegeden rendeztük meg 2000. április 17-18-án. A konferencia témája, illetve címe A Szent-István-i Magyarország lett. Együttműködő partnereink: a Szegedi Tudományegyetem, illetve ennek Középkorász