Századok – 2003

KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűléséről 1473

KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSÉRŐL A Magyar Történelmi Társulat 2003. május 24-én Budapesten, az MTA Országház utcai épületében tartotta esedékes tisztújító közgyűlését. Kosáry Domokos akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Köszöntötte a Társulat megjelent tajait, majd röviden értékelte a Magyar Történelmi Társulat elmúlt négy évben végzett tevékenységét. Ezután felkérte Gecsényi Lajost, a Társulat ügyvezető alelnökét a tisztújító közgyűlés levezetésére. Gecsényi Lajos a jelenléti ívek ellenőrzése után megállapította, hogy a Közgyűlés határozatképes, lefolytatásának akadálya nincs. A jegyzőkönyv vezetésére felkérte Illés Gabriellát, hitelesítésére Incze Miklóst és Érszegi Gézát. Ezt követően javaslatot tett a Közgyűlés következő napirendjére: 1. a Társulat főtitkárának beszámolója. 2. Az ehhez kapcsolódó hozzászólások, vita. 3. A leköszönő tisztikar felmentése. 4. Az új tisztikar megválasztása. Romsics Ignác főtitkár az alábbiakban értékelte a Magyar Történelmi Társulat tevékenységének elmúlt négy évét: A Magyar Történelmi Társulat a magyar történészek, történelemtanárok, muzeológusok és levéltárosok legrégibb szervezete. 1867-ben alakult, és azóta folyamatosan működik. Vezetői általában a történészszakma kiemelkedő képviselői — 1867 után Horváth Mihály, a két világháború között pedig többek között Hóman Bálint — voltak. Folyóirata, a Századok ugyancsak 1867 óta jelenik meg folyamatosan. A szervezet több mint 100 esztendős története során felfelé ívelő, stagnáló és hanyatló korszakokat egyaránt megélt. Megalakulását követően a Magyar Tudományos Akadémia mellett a történeti kutatások legfontosabb bázisa volt. A Századok mellett 1878 és 1911 között kiadta a Magyar Történelmi Tár című forráskiadány-sorozatot, illetve évnegyedes folyóiratot és több más fontos kiadványt, például a Történelmi Életrajzok című monográfia-sorozatot. Az egyetemi történelem oktatás modernizálása, vagyis specializált történeti tanszékek felállítása és a magyar levéltári hálózat kialakulása következtében a 19. század végétől központi szerepe kissé mérséklődött. De még a két világháború között is fontos tudományszervezői és kiadói tevékenységet végzett. 1939 és 1943 között megjelentette például a Domanovszky Sándor által szerkesztett Magyar Művelődéstörténet. A II. világháború után a Társulat tudományszervezői és publikációs szerepe egyre inkább elhalványult. Ezzel párhuzamosan megerősödtek ismeretteijesztői funkciói. A kedvezőtlen politikai feltételek mellett, amelyek az autonóm szakmai szerve-