Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bahar; Alexander-Kugel; Wilfried: Der Reichstagsbrand. Wie Geschichte gemacht wird. (Ism.: Németh István) 1465

TÖRTÉNETI IRODALOM 1465 sürgette, hogy válasszák ki utódját, mert kora és egészségi állapota miatt tovább nem maradhat posztján. Június l-jén Szakasits Árpád köztársasági elnökhöz intézett levelében felmentését kérte, de levelében nem tett említést lemondásának valós okairól. Sőt, leszögezte, lemondása „semmit sem változtatott az új magyar köztársaság iránti hűségemen." (722. lev.) Hűsége nem a pillanatnyi hatalomhoz, hanem a megteremteni remélt demokratikus Magyarországhoz kötötte. Hajdú Tibor nemcsak azzal tett nagy szolgálatot, hogy ezt a hatalmas kötetet tető alá hozta, hanem hogy rendkívüli mértékben megkönnyítette a benne való eligazodást, a felhasználását, a levelek értelmezését. Bevezetője a sorozat és a kötet sorsán túl arról is szól, melyek a legfontosabb, talán legérdekesebb témák. Az a jegyzetanyag, amelyet minden egyes levélhez ad, több, mint egyszerű tájékoztatás, abban egy nem is kis terjedelmű kötet bújik meg. Ehhez olyan sokoldalú mutatók csatlakoznak, amelyekkel igényes kiadványokban sem gyakran találkozunk. Hajdú teljesítménye ugyan mindenki számára szembetűnő, igazán értékelni azonban az tudja, aki már készített forráskiadványt, még ha talán nem is ekkora igényességgel. Egyáltalán nem túlzás tehát, ha kiemelkedően értékes és nagy tudományos teljesítménynek minősítem e kötetet. L. Nagy Zsuzsa Alexander Bahar-Wilfried Kugel DER REICHSTAGSBRAND Wie Geschichte gemacht wird Edition Q, Berlin, 2001. 863 o. A REICHSTAG ÉGÉSE Ahogy a történelmet csinálják Néhány héttel a hitleri hatalomátvétel után, 1933. február 27-én éjszaka leégett a berlini Reichstag. Az épületben elfogták, majd bíróság elé állították és halálra ítélték a rokkantsági segélyből élő holland Marinus van der Lübbe kőművest. Kevés esemény váltott ki a német történelemben olyan elkeseredett vitát, mint a Reichstag égése. A nemzetiszocialista párt (NSDAP) „bolsevista terrorcselekménynek" állította be az ügyet és hatalma megszilárdítására használta fel. A német munkásmozgalom viszont az SA akciójának bélyegezte a gyújtogatást. A monográfia a közvetett bizonyítás eszközeivel szintén az SA akciójának tekinti a tűzesetet. A szerzők a Reichstag felgyújtását így rekonstruálják: az akciót már jóval korábban eltervezték, s úgy tűnik, hogy ötlete Joseph Goebbelstől, az NSDAP propagandafőnökétől, és a párt 1933. március 5-i Reichstag-választási küzdelmének vezetőjétől származott. Célja a kommunista párt (KPD) kikapcsolása volt, hogy a jobboldali pártokat a kommunista mandátumok megszerzésével parlamenti többséghez juttassa. Gőring a Reichstag elnökeként és palotája felkínálásával tevékeny részese volt az akciónak. A Reichstag elnökének palotáját ugyanis földalatti folyosó kötötte össze a Reichstag épületével. 1933. február 27-én este 20 óra körül az SA egy kommandója a Reichstag elnöke palotájának pincéjén keresztül s a földalatti folyosón bizonyos gyúlékony anyagokat vitt be a Reichstag épületébe. Ezeket elsősorban az ülésteremben helyezték el és valószínűleg itt keverték össze olyan öngyulladó folyadékkal, amely némi lappangási idő után lángba borította az üléstermet. A kommandó a földalatti alagúton és az elnöki palota pincéjén keresztül távozott. Van der Lubbét ezután, 21 órakor jutatták be a Reichstag épületébe, ahol elengedték. Az üléstermet tehát ekkorra már preparálták a gyúlékony anyagokkal. A monográfia szerzői a lehető legprecízebben igyekeztek rekonstruálni a Reichstag égését. Kutatásaik alapján úgy vélik: több okból kizárható van der Lübbe egyedüli bűnelkövetése és számos érv szól a nemzetiszocialista gyújtogatás mellett. Bizonyítékaikat mindezidáig ismeretlen levéltári forrásokra alapozzák, másodlagos forrásokat csak az eredeti források alátámasztására alkalmaznak. Az események rekonstruálása többek között kimutatta, hogy a nácik a tűz éjszakáján végrehajtott letartóztatásokat már régóta előkészítették és Gőring igen korán megjelent az égő Reichstag épületében. Ez azt jelezte, hogy a Reichstag akkori elnöke (és megbízott porosz belügyminiszter) arról már a tűz kitörése előtt értesülhetett. Még a tűzeset éjszakáján hozzávetőlegesen ötezer vezető ellenzékit — kommunistát, szociáldemokratát és másokat — tartóztattak le korábban