Századok – 2003

KISEBB CIKKEK - Zgórniak; Marian: Lengyel ultimátum Litvániához 1938-ban 1445

1446 KISEBB CIKKEK a litván oldalon hagyta. Az egyezményt már másnap megsértették a lengyelek, mert a Lucjan Zeligowski tábornok parancsnoksága alatt álló 1. litván-fehérorosz hadosztály „fellázadt". Legyőzte a litván hadsereg erős ellenállását, elfoglalta Wilnot, és a városban megalakította a Közép-Litván Köztársaságot. November végéig tartottak a litvánokkal a harcok, akik nem ismerték el ezt a tényt, sem azt, hogy később Közép-Litvániát Lengyelországhoz csatolták. A Wilnoi Szejm kimondta a Közép-Litván Köztársaság egyesülését Lengyelországgal, amit a lengyel Szejm 1922. február 20-án elfogadott. A valamikor oly szorosan kapcsolódó két állam között megkezdődött a hoszszantartó konfliktus időszaka. A litvánok álláspontja lehetetlenné tette Pilsudski föderációs elképzeléseinek megvalósítását, amiről a litván nacionalisták hallani sem akartak. Bármilyen tárgyalások feltételeként a város feltétel néjküli visszaadását követelték. A lengyel fél belegyezett volna ebbe, ha a litvánok elfogadják a két állam föderációját. A néhányszor megpróbált puhatolózó megbeszélések nem jártak eredménnyel, ami kiváltotta Pilsudski türelmetlenségét és aggodalmát. Attól tartott, hogy a litvánok fegyveresen megtámadhatják Lengyelországot, ha az valamelyik szomszédjával konfliktusba kerül. A két állam között szünet nélkül folyt a propagandaháború, a több mint 500 km-es lezárt határon gyakran történtek incidensek. Miután Lengyelország a Szovjetunióval és а Ш. Birodalommal megnemtámadási egyezményt kötött, Litvániában a hangulat mintha kissé megváltozott volna, és a lengyel kiilügyminisztérium 1935-től arra számított, hogy végre megtörténik a hivatalos kapcsolatok felvétele. Smetona köztársasági elnök kormányai a hatalmat diktatórikusán gyakorolták nem tudták magukat elhatározni arra, hogy Lengyelországgal szembeni politikájukat megváltoztassák A lengyel kormányt ez fájdalmasan érintette. Pilsudski marsall Litvániát szülőhazájaként kezelte, rokonszenvvel viszonyult hozzá, Beck külügyminiszter, aki a marsall politikájának örököse volt, kész volt a balti országokat lengyel befolyási övezetként kezelni, és lehetőség szerint ki akarta terjeszteni azt némelyik skandinávállamrais. Csak 1937-ben, Varsóba látogatott a svéd, az észt külügyminiszter, az észt, a lett, a finn vezérkari főnök, Talünba, Helsinkibe és Rigába utazott a lengyel kereskedelmi miniszter. 1938januárjában megkötötték a lengyel-észt kereskedelmi egyezményt, februárban a lengyel-lett határegyezményt, valamint a lengyel-finn kulturális egyezményt. A rossz kapcsolatok Litvániával — valójában teljes hiányuk — a 30-as évek második felében megakadályozták alengyel külügyminisztérium által szorgalmazott „Intermarium" megvalósítását, ami a Szovjetunió és Németország között elhelyezkedő államok blokkja lett volna Történtek erőfeszítések arra, hogy a Varsó-Kowno feszültséget enyhítsék és 1934-től puhatolózó megbeszélések folytak ebben a kérdésben. A lengyel kormány különböző erőfeszítéseket tett, mert a szóbeszéd szerint a litván kormány érdekelt a kapcsolatok normalizálásában, de arra vár, hogy a lengyel kormány nyomást gyakoroljon rá, mert így szándéka a közvélemény előtt igazolást nyert volna. 1937/38 fordulóján bizalmas megbeszéléseknek kellett volna megkezdődniük Danzigban. A lengyel delegáció meg is érkezett és eredménytelenül várta a litvánok megérkezését, akik a megbeszélt találkozóra nem jöttek el4. 4 T. Katelbach Co poprzedzilo polskie ultimatum do Litwy. „KiL|i-ui", Paryz 1954. nr. 4. P. í/ossowski i. m. 275-275.