Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Zgórniak; Marian: Lengyel ultimátum Litvániához 1938-ban 1445
KISEBB CIKKEK Marian Zgórniak LENGYEL ULTIMÁTUM LITVÁNIÁHOZ 1938-BAN 1938-ban, majdnem ugyanabban az időben, amikor létrejött az Anschluss, váratlanul kiéleződtek a lengyel-litván ellentétek. A Litvániának küldött lengyel ultimátum, a két állam közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéhez vezetett. Ezt megelőzően nem sok hiányzott, hogy Litvánia német agresszió áldozata legyen, mert a Wehrmacht előkészületeket tett egész Nyugat-Litvánia megszállására a Dubissa folyóig. Annak ellenére, hogy a hitleri Németország elsősorban Ausztriával volt elfoglalva, ki akarta használni a lengyel-litván ellentétet, és azonnal elfoglalni nemcsak az 1919-ben elvesztett Memel-vidéket, hanem Nyugat-Litvániát is, teljesen elzárva ezzel a Balti-tengertől az ország maradékát. A kérdésnek nincs nagy történeti irodalma.1 [ A konfliktus genezise jól ismert.2 A í 19. század utolsó negyedében elkezdődött I a litván nemzet újjászületése, ami összekapcsolódott a litván nyelv reneszánszával, a litván értelmiség és a főleg paraszti származású polgárság újjáalakulási törekvéseivel, az elvesztett nemzeti identitás-I tudat visszaszerzésével. Mindez a Lengyelországgal való évszázados szövetség miatt veszett el. A litvánok, akik tömegesen vettek részt a lengyelek mindhárom nemzeti felkelésében3 a 20. század elején, különösen az 1905-ös orosz forradalom idejétől kezdve, már ellenezték a hosszútávú szövetség fenntartását Lengyelországgal, amely véleményük szerint oka volt a litván elit és a litván kultúra ellengyelesedésének, valamint a Litván Nagyfejedelemség beolvasztásának Lengyelországba. Már 1918 februárjában, a német megszállás alatt megtörtént a különálló litván államiság rügyének kibontakozása. 1918 novemberében létrejött a független Litvánia, amely Wilnot saját fővárosának tekintette. 1919 áprilisában Pilsudski katonai offenzívát kezdeményezett Wilno ellen, ennek végén kiverték a városból a Vörös Hadsereg egységeit, s ezzel kezdetét vette a hosszantartó lengyel-litván konfliktus a városért. Amikor a Tuhacsevszkij vezette Vörös Hadsereg támadása miatt a lengyelek visszavonultak, a szovjet kormány 1920. július 12-én békeszerződést kötött Litvániával, és a litván hadsereg elfoglalta Wilnot. A Visztulánál aratott lengyel győzelem újra megváltoztatta a helyzetet. 1920 szeptemberében a lengyel hadsereg útja a Nyemen folyóhoz ért, kiverte a litvánokat a Szuwali-vidékről és litván területen keresztül átkarolta a folyót védő Vörös Hadsereget állásait. A lengyel-litván ellentétekbe beavatkozott a Népszövetség is, a tárgyalások eredményeképpen október 7-én Suwalkiban aláírták a demarkációs vonalat megállapító lengyel-litván egyezményt, amely Orana és Bastuna helységeknél húzódott. Wilnot Lossowski, Po tamtej stronie Niemna. Stosunki polsko-litewskie 1830-1939. Warszawa 1985. 3 Vö. többek között M. Zgórniak, Podstawy spoteczne powstania 1830-1831 roku na Litwie, Bialorusi i Ukrainie, „Zeszyty Naukowe Uniwersytetu Jagiellonskiego. Prace Histoiyczne", 1986, nr. 78. 1 írtam erről a Sytuacja militarna Europy w okresie kryzysu politycznego 1938 roku c. könyvemben, Warszawa 1979 a 75-79 oldalon. Németország álláspontját említi röviden Hans Ross: Polen und Europa 1931-1939, Tübingen 1957, 309. 2 V. ö. többek között E. Romer, Litwa-Studium о odrodzeniu narodu litewskiego, Lwöw 1908, P.
