Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
RASSAY KÁROLY ÉLETÚTJA 1944-1953 KÖZÖTT 1423 franciaországi partraszállást, a német hírszerzést olyan félrevezető információkkal látták el, amelyek egy balkáni hadjárat közelségére utaltak. Ez már csak azért is tényleges lehetőségnek tűnt, mivel az első világháborúban az antant hatalmak valóban a Balkánon vezették a központi hatalmak elleni akciójukat cikkor, amikor Nyugat-Európában is döntő offenzívát indítottak. Magyarországon nemcsak az emlékezés volt erős, de a remény is, hogy 1944-ben szintén ez fog bekövetkezni. A fals információkat alátámasztotta, hogy ledobtak néhány amerikai ejtőernyőst, mintha a magyar átállást légi uton kívánnák támogatni. (Az amerikaiakat Lázár Károly tábornok, a testőrség parancsnoka vette oltalmába.)8 Március elején egyre több hír érkezett arról, hogy a magyar határnál erős német csapatösszevonás zajlik. Ezt aligha lehetett másként értelmezni, mint hogy az ország ellen katonai akciót készítenek elő. Kállay és bizalmasai azonban azt gondolták, hogy a megszállás nagy taktikai hiba lenne a németek részéről. A miniszterelnök utóbb is azt írta: „Meg voltam győződve, hogy erre nem kerülhet sor."9 Úgy gondolták, a német csapatösszevonások csak azt szolgálják, hogy erős nyomást gyakoroljanak Horthyra és a kormányra, amikor olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek Kállay eltávolítására és a zsidóság elleni drasztikus intézkedésekre vonatkoznak. Március 14-én Rassay — szokás szerint — a Magyar Társaskör keddi ülésén vett részt a kör Andrássy úti helyiségében, ahol a fővárosi kórházakban tapasztalt visszaélésekről beszélgetett Ádám Lajos sebészprofesszorral, a kormányzó orvosával. Innen hívta el Kállay Miklós sürgős megbeszélésre. Rassay biztosra vette, hogy német akció készül Magyarország ellen, Kállay azonban nem hitte, hogy „ilyen vakmerő kalandba menjenek". Miközben úgy vélte, semmit sem tehetnek a németek ellen, Rassayt és társait figyelmeztette a rájuk váró veszélyre. A lehetséges német megszállásra nézve Rassay csak egy megoldást látott: „Ellenállni! Annak nem szabad megtörténnie, hogy ellenállás nélkül adjuk nekik Budapestet és az országot." Majd így folytatta: „Talán az a sors által adott utolsó alkalom, hogy jóvá tegyük az évek óta elkövetett bűnöket... Ha elbukunk is, ellenállásunk a bizonyíték arra, hogy nem voltunk önkéntes szövetségesei Hitlernek... Adjátok tudtára Hitlernek, hogy utolsó emberig védeni fogjuk magunkat... A háború elveszett... Ha komoly ellenállással kell számolniok, nem fogják megkockáztatni a világbotrányt. Én tudom, hogy egy ilyen ellenállás halálos veszedelmet jelent rám és mindazokra, akik elleneztük a németeknek behódoló politikát, de nekünk és mindenkinek most már a nemzet háború utáni sorsára kell gondolni."1 0 Kállay nem látott lehetőséget komoly ellenállásra, mivel úgy vélte, a hadsereg tisztikarát és felső vezetését megmételyezte a német és nyilas befolyás. Kállay kérdésére, hogy mit csinál a német megszállás bekövetkeztén, Rassay így felelt: „Amit eddig... helyemen maradok és amíg módom lesz, az egész világ előtt tiltakozni fogok a történelem leghitványabb árulása ellen. Azután, ahogy 8 Juhász: Magyarország külpolitikája 387. s. köv. o. 9 Kállay im. 2. к. 166. 10 Rassay Károly: Politikai visszaemlékezéseim. Kézirat. Politikatörténeti Intézet Archívuma (PIA) 298. A 296. o.-tól következő résznek a „Rapszódia mauthauseni hónapjainkról" címet adta.
