Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365

1376 POLYÁK PÉTER vak nagysága és típusai, vidék és város összeköttetési vonalai stb.), ami 1941 februárjára nagyjából be is fejeződött.2 1 Himmler ebben az időben több állásfoglalást is kiadott, melyek zavarossá­guk ellenére is igen pontos képet nyújtanak a náci vezetés embertelen fajpolitikai elképzeléseiről. Egy 1939 október 24-én tartott előadásában nagyívű távlati céljai ismertetését igen bizarr részletkérdésekkel kötötte össze. (Ilyen irányú érdeklő­dése arra is visszavezethető, hogy maga Himmler is mezőgazdász végzettségű ember volt.) Kifejtette, hogy a ,,katonának is alkalmas telepeseknek" a keleti határ „őrbástyájává" kell válniuk a szlávság felé, gyermekben gazdag népiséget" kell alkotniuk valamint uralkodásra hivatottak a csupán munkavégzésre alkalmazható lengyelek felett. Hosszasan vizionált arról, hogy a telepesek milyen „egészséges paraszti környezetben" fognak élni, hogy „házassági kölcsönként" felfogott jelzá­loggal terhelt házaikat és földjeiket (az építőanyaggal együtt) az állam biztosítja majd a számukra pontos tervezés szerint. Arról, hogy a telepes új otthona „nem lesz se fényűző, se primitív", a „higiéniára nagy súlyt fektetünk" majd, a pincében lesz „mosókonyha", „fürdőkád", zuhanyozó a gazdának, ha izzadtan hazajön földjéről", „takarmányfőző készülék", lesz „vízvezeték", „villanyáram", a faluban pedig lesz „tanácsház és közösségi ház" a kikapcsolódásra. Összefoglalva kijelen­tette, hogy „50-80 év múlva a nagy keleti telepítési területen 20 millió német telepesnek kell élnie, akikből 10 millió parasztnak 8-10 gyermeke lesz...Ha nem lesz több elosztanivaló föld, akkor, ahogy az a történelemben folyton ismétlődik, a kard erejével kell új földet szereznünk ",22 1940. júniusi 24-i emlékiratában Himmler ismét a germanizálás elveiről értekezik. Megállapította, hogy egy terület csak akkor tekinthető igazán német­nek, ha az utolsó emberig németek lakják. A lakosságkeveredést az egész német­ségre veszélyesnek tartotta, mivel „a vérszerinti keveredésből a fajkeveredés rossz példája indul ki". Ezért az idegen lakosságot, vagyis a lengyeleket csupán a német telepítéssel kapcsolatos építkezéseken lett volna szabad alkalmazni, utána pedig gondos szűréssel fokozatosan el kellett volna távolítani őket a Főkormányzóságba. Ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Jófajú lengyeleket" elnémete­sítés céljából családostul vagy egyenként német falvakban telepítsenek le. Leszö­gezte, hogy az „idegen fajú (lengyel) vándormunkások" számára „szent és örökér­vényű törvény" lesz, hogy mindenféle ,gazdasági és társadalmi egyenjogúsítás" germán emberekkel „lehetetlen és tilos", akárcsak a „nemi keveredés". A nemi és faji keveredésért szigorú büntetést helyezett kilátásba, „idegen fajúaknak bitót", német férfiaknak és nőknek koncentrációs tábort. „Csak a hajlíthatatlan kemény­ség...tudatosíthatja népünkben azt a törvényt, mely szerint az ilyen fajtájú emberek és népünk között olyannyira kevés kapcsolat van, mint köztünk és a négerek közt" - írta Himmler. Majd: „Valamennyi itt, a Keletre vonatkozóan megfogalmazott gondolat ugyanolyan érvénnyel bír minden idegen nép által lakott és a Német Birodalomhoz került új tartomány számára. " Hogy Himmler gondolatai mennyire egyeztek Hitler nézeteivel, bizonyítja az a sor, melyet június 30-án jegyzett emlé­kirata egyik lapjára: , Д Führer azt mondta, hogy pontról pontra helyes. " 21 Uo. 90., 94. 22 Uo. 3. dok., 119-121.

Next

/
Oldalképek
Tartalom