Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
A „KELETI ÉLETTÉR" HITLERI GERMANIZÁLÁSA 1375 lett volna, melynek biztosítania kellett a telepescsaládok gazdasági részvételét a német összgazdaságban. A második típus az 50-200 hektáros nagybirtokok, vagy meyeri nevén a „katonaparaszti birtokok" (,,Wehrbauernhöfe") csoportja, melynek birtokosai földjüket német földmunkáscsaládokkal műveltetnék. E birtokosok az adott terület politikai és katonai vezérrétegét képeznék, életmódjukat és mezőgazdasági szakértelmüket tekintve pedig példaképül kellett volna szolgálniuk. Hogy egy leendő gazda ebbe a kategóriába tartozzon, SS-képesnek kellett lennie és megfelelő számú gyermekutóddal kellett rendelkeznie. A harmadik kategória a kisbirtokok csoportja, melyen minden leendő középbirtokos házaspárnak 5-8 éves próbaidőt kellett letöltenie, mielőtt tulajdonba kapott volna egy családi középbirtokot. Kisbirtokot kaptak volna a leendő német falusi iparosok is. Meyer terve szerint az új német telepesfalvaknak 3^400 lakosból kellett volna állniuk, 40 birtokkal és összesen 1000 hektár művelhető földdel. A falvakban átlagosan 2 nagybirtokot, 26 családi középbirtokot és 12 földmunkás-kisbirtokot képzelt el. Az 1. rendű telepítési zónában 2800 falunak kellett volna épülnie, 40 olyan körzetbe sorolva, melyek kisvárosi központjai természetes piacként szolgáltak volna a körzetek falvai számára. A falusi összetartás érdekében Meyer halmazfalvak vagy sorfalvak építését ajánlotta. Meyer arról is gondoskodni kívánt, hogy a falvak a környező erdőket állami erdőfelügyelet mellett használhassák, és arról is számításokat végzett, hogy az államnak mekkora induló állatállományt és az új birtokok számára mennyi építőanyagot kell biztosítania. A terv két végrehajtási szakaszt irányzott elő az 1. rendű zóna számára: az első a háború utáni első 3 évet fogta át, a második pedig további 2 évet jelentett. Meyer tisztában volt azzal, hogy a terv teljesítése megfelelő számú telepescsalád toborzásán múlott, de nem nyugtalankodott ezen, mivel leszögezte, hogy szerinte a Birodalomból és a külföldi németekből bőven lehet meríteni. A birodalmi németeket — Himmler utasításához igazodva — néptörzs szerint szándékozta egyegy területre irányítani, külföldön toborzott népi németekkel keverve. Meyer terve végrehajtásának egyik első előfeltételének a célterületek közlekedési megnyitását tekintette. Meyer első lépésben az 1. rendű zóna úthálózatát kívánta kiépíteni, ami egy 4 ezer km-es új úthálózat kiépítését jelentette volna, a nagyvárosok összekötése érdekében pedig két autópályát is javasolt, Berlin-Posen-Litzmannstadt (Lodz) és Breslau-Posen-Bromberg-Danzig nyomvonallal.20 Meyer a tervet száraz, racionális szakértelemmel fogalmazta meg, a náci ököljogot érvényesítve nyoma sincs benne semmilyen együttérzésnek a leigázott és eltávolításra szánt lengyelség vagy akár csak annak esetleges létjogosultsága iránt. Himmler számára éppen ezért, valamint amiatt is különösen vonzó volt a terv, mivel egy olyan térben és időben tisztán vázolt telepítési tervet kapott, mely komoly végrehajthatóságot szuggerált, és amihez látszólag csupán a startjelzést kellett megadni. Ezt Meyer terve 1940. június 13-án meg is kapta: Himmler utasításba adta, hogy az akkoriban beindított kelet-európai németek áttelepítését a Meyer tervében meghatározott 1. rendú zónába összpontosítsák. Meyer tervére alapozva 1940 szeptemberében Himmler elrendelte a telepítési zóna körzeteinek pontos térrendezési terveinek elkészítését is (városok elosztása és összetétele, fal-20 Uo. 7. dok., 130-138.
