Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
A „KELETI ÉLETTÉR" HITLERI GERMANIZÁLÁSA 1373 metek, külföldi németek, más germán népek és elnémetesíthető elemek által történő agrárjellegű betelepítése, és gyarmati jellegű kényszermunkás-státusz bevezetése azon jogfosztott szláv milliók számára, akiket ugyan nem deportáltak, de nem is tartottak elnémetesíthetőnek.1 7 Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy egy egységes, minden célterületre és részletkérdésre kiterjedő GPO, melyet Hitler vagy Himmler végleges érvénnyel jóváhagyott volna, nem készült, mivel az idő rövidsége nem adott a részletes tervezésnek kifutatási lehetőséget, és a háborúban előállt fordulat legkésőbb 1943-tól egyébként is okafogyottá tette ezt. Hitler, Himmler, Heydrich (az RSHA vezetője) utasításai és megnyilvánulásai, a GPO különböző változatai valamint az első ki-és betelepítési kísérletek egységes terv hiányában is igen pontos képet nyújtanak arról, hogy mit is jelentett ,,a keleti élettér germanizálása". Himmler 1939. október 7-i „német népiség erősítésének birodalmi biztosává" történő kinevezése után már október 11-én kiadta első, igen kezdetleges tervezési irányvonalait, melyek ekkor még csak a Németországhoz csatolt nyugatlengyelországi területekre, az űn. „új birodalmi területekre" (Danzig-Nyugat-Poroszország, Warthegau, Kelet-Felső-Szilézia, a Kelet-Poroszországhoz csatolt zichenaui terület, Suwalki) vonatkoztak, a megszállt területként kezelt Főkormányzóságra tehát még nem. Himmler meghatározta, hogy az új német telepesfalvak kb. 25 birtokból álljanak, magját 10-12, egy német néptörzshöz tartozó birodalmi német birtoka képezze, melyhez további 10-12, külföldről áttelepített német család („Volksdeutsche") birtoka kapcsolódna. Minden faluba 2-3 katonaparasztot („Wehrbauer") is be kellett telepíteni, akiknek a helyi vezető tisztségeket kellett volna betölteniük.18 A GPO alapváltozata és előfutára egy az NSDAP Fajpolitikai Hivatala által 1939. november 25-i dátummal készített irat, mely „Az egykori lengyel területek lakosságának kezelése faj politikai szempontok alapján" címet viseli. Az irat szerint a német telepeseket faji felsőbbrendűségük alapján „természetes uralkodó rétegként" kellett a lengyelek fölé helyezni. Az irat szerzői a német telepítést hosszú távú, többgenerációs feladatnak tekintették, ezért egyelőre nem tartották fontosnak, hogy belátható időn belül „a német lakosságot számszerűleg legalább ideiglenesen olyan erőssé tegyék, mint az eddigi lengyel lakosság". Telepítési övezetnek is csak az annektált területek és a Főkormányzóság határának német oldalát jelölték meg egy 150-200 km-es hosszúságú sávban. Ezt az övezetet egy sűrűbben betelepített „katonaparaszti területnek" („ Wehrbauerngebiet") tekintették, ahol a telepesek legalább 60-80 hold földet kaptak volna. A helyi lengyeleket csupán munkaerőnek szánták, akiket „semmiképpen sem szabad elnémetesíteni", és akiket meg kellett fosztani mindenféle iskolázási és művelődési lehetőségtől is. A felesleges lengyel többletet ebből az övezetből a Birodalomba vagy a Főkormányzóságba kellett volna deportálni. Az irat végül részletesen felsorolja azon országokat és földrészeket, ahonnan a leendő német telepeseket toborozni lehetett.19 17 Dietrich Eichholtz: Der Generalplan Ost. In: Jahrbuch für Geschichte 26, Berlin-Ost, 1982, 236., 239. 18 Rolf-Dieter Müller: Hitlers Ostkrieg und die deutsche Siedlungspolitik. Frankfurt am Main, 1991, 2. dok., 118. 19 Uo. 4. dok., 121-124.
