Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
1372 POLYÁK PÉTER portokkal történő betelepítése volt, oly módon, hogy a Birodalom etnikai határát kb. ezer km-rel keletre tolják; ez az új német-germán etnikai határ egyben katonai védvonalat is jelentett volna az Urálba szorított orosz etnikum felé. A germán telepítés eltervezése és végrehajtása Hitler 1939. október 7-i rendelete szerint Heinrich Himmler birodalmi SS-vezető feladata lett, maga a terv pedig Himmler apparátusának munkálatai során összefoglaló jelleggel a Generalplan Ost („Altalános Keleti Terv", a továbbiakban GPO) elnevezést kapta.16 Bár Hitler utasítása szerint a GPO az SS monopóliuma lett, ez nem zárta ki azt, hogy a Birodalom olyan más intézményei, mint a birodalmi mezőgazdasági minisztérium, a Német Munkafront (DAF) vagy a megszállt keleti területek minisztériuma (hivatali nyelven az „Ostministerium") ne tevékenykedtek volna ezen a téren is. Ezek az állami intézmények azonban nem versenyezhettek az SS-el, mivel vezetői nem álltak olyan szoros kapcsolatban Hitlerrel, mint Himmler, nem bírtak a rendkívül szövevényes és Hitler kizárólagos autoritására épülő állami intézményrendszeren belül akkora befolyással, mint a náci párt feketeinges szervezete, és nem rendelkeztek a telepítések végrehajtásához feltétlenül szükséges fegyveres testülettel sem. A GPO a 20. századi német hegemónia-elképzelések sorában egyedülálló tervnek tekinthető, mivel területi kiterjedését, az érintettek számát és a végrehajtási módszer fajelméleti alapját tekintve messze meghaladta valamennyi korábbi német keleti terv mennyiségi és minőségi horizontját. A hitleri expanzió előrehaladtával készült GPO-változatok közös jellemzői voltak a már a lengyel területekre vonatkozó 1939/40-es első változat olyan kitételei, mint „a germanizálás és gyarmatosítás gyűrűinek kitolása", „idegen népszigetek" létrehozása, „telepítési nagyterületek" és „településközpontok" létesítése a keleti térségben a „népegyveleg katlanba zárása" érdekében, a „faji szűrés", a „vérszerinti germanizálás", az „idegen nép maradvány szigeteinek likvidálása". Az első GPO-változat azon alapgondolatát, hogy a német településgyűrű keleti irányú előretolását szakaszonként hajtsák végre, a háború előrehaladtának megfelelően fejlesztették tovább. A német etnikai határ kiterjesztésének első célterületét az annektált nyugat-lengyelországi területek képezték (Konrád Meyer első terve, 1940 február), a másodikat a maradék közép-lengyelországi területekből létrehozott Főkormányzóság (részben Meyer második, 1941. július 15-i elveszett vázlata és az Birodalmi Biztonsági Főhivatal, az RSHA 1941 végén/1942 elején készült terve), a harmadikat a balti államok, Fehéroroszország, Ukrajna egyes részei, „Ingermanland", vagyis Leningrad és mögöttes területei, és a Krímfélsziget a Herszon-körzettel („Gotengau") együtt (RSHA-terv, 1941 vége/1942 eleje, Meyer harmadik és negyedik terve, 1942 május). A tervezésben résztvevő SS-vezetők irányvonalait és a GPO különböző változatait — Hitler radikalizmusának megfelelően — olyan végrehajtási módszerek jellemezték, mint a „fajilag nemkívánatos" őslakosok, lengyelek, oroszok, ukránok, baltiak, zsidók kényszer-kitelepítése ill. kiirtása, az új élettér birodalmi né-16 A GPO korábbi magyar nyelvű összefoglalását nyújtja Ormos Mária: Hitler. Budapest, 1993, 419^121. Ugyancsak a kelet-európai „új rendet" foglalja össze Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században. Budapest, 1998, 233-263.
