Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
1366 POLYÁK PÉTER mítaniuk, hogy azt könnyedén az Urál mögé szoríthatják. Később, dokumentálhatóan először 1941. július 5/6-án, már csak általánosságban az Urál eléréséről beszélt. Hitler ezenkívül egy 1941 őszén végrehajtandó déli irányú részhadművelet keretében a kaukázusontúli olajmezőket is birtokba akarta venni.1 Hitler számára a keleti háború egészen mást jelentett, mint a politikai és hadászati szempontból hagyományosnak tekinthető 1940-es nyugati hadjárat, mivel ennek a „világnézeti megsemmisítő háborúnak" a szovjet-orosz államiság teljes eltörlése, a fajilag „alsóbbrendű" és világnézetileg halálos ellenségnek tekintett „zsidó-bolsevik" vezető réteg kiirtása és a meghódított területek szlávságának teljes alávetése volt a célja, aminek következtében a biztosra vett német győzelem után egyszerűen nem is létezhetett volna olyan szerződéses partner, akivel — ha Hitler akarta volna egyáltalán — békét lehetett volna kötni a németek diktálta feltételek vagy valamilyen területi kiegyezés alapján. A jövőbeli kelet-európai német gyarmat kiterjedésére vonatkozóan Hitler számos alkalommal megjegyezte, hogy a Birodalomnak nem lesz pontosan megállapított keleti határvonala, hanem az ott fog húzódni, ahol a leendő germán telepesek legkeletibb lakóövezeteit létrehozzák. Hitler hadiromantikus víziója szerint az ott letelepített germán katonaparaszti közösségeknek kellett volna a környéken állomásoztatott német megszálló erőkkel karöltve permanens létharcban az időnként az Urálon túlról be-betörő orosz népmaradványokkal szemben új otthonukat és a német kontinentális nagytérséget megvédeni. 2. A keleti német közigazgatás terve és a szovjet-orosz városok sorsa Hitler az orosz területek gyarmati jellegű közigazgatását Alfred Rosenbergre bízta, akit 1941. július 17-én a „megszállt keleti területek birodalmi miniszterévé" nevezett ki. Rosenberg feladatául szabta a megalapítandó, nagy területi kiterjedésű birodalmi biztosságok (Reichskommissariate) politikai felügyeletét, melyek közül Hitler kettőt már egészen hamar megalapított: az Ostland Birodalmi Biztosságot (a balti államok és Fehéroroszország túlnyomó része) július 17-én, az Ukrajna Birodalmi Biztosságot pedig 1941. augusztus 20-án. A biztosságok főkerületekre (Generalbezirke), ezek pedig körzetekre (Kreisgebiete) oszlottak. A birodalmi biztosságok és a főkerületek élén a Führer által kinevezett birodalmi biztosok (Reichskommissare) ill. főbiztosok (Generalkommissare), a körzetek élén a Rosenberg által kinevezett területi biztosok (Gebietskommissare) álltak. Az Ostland Birodalmi Biztosság vezetője Heinrich Lohse birodalmi biztos lett, akinek székhelyét Hitler Rigában állapította meg. Ukrajna Birodalmi Biztosság vezetőjévé Hitler Erich Koch-ot nevezte ki Rovno székhellyel.2 A két biztosság közigazgatási határai az 1941-es keleti előrenyomulással párhuzamosan, a harctéri terü-1 Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht (Wehrmachtführungsstab) 1940-1945. 4 Bände in jeweils 2 Halbbänden. Frankfurt am Main, 1962-1965, I. köt. 981-982. (a továbbiakban: KTB О KW); 21. hadműveleti utasítás, 1941. 12. 18., és Hitler 1941. 7. 23-i kiegészítő parancsa, In: Hubatsch, Walther (Hrsg.): Hitlers Weisungen für die Kriegsführung 1939-1945. Koblenz, 1983, 84-88., 142-144.; Jochmann, Werner (Hrsg.): Adolf Hitler. Monologe im Führerhauptquartier 1941-1944. München, 2000, 39. 2 Hitler 1941. 7. 17-i és 1941. 8. 20-i rendeletei, In: Moll, Ma-1':-,. Z T.sg.): Führer-Erlasse 1939-1945. München, 1997, 186-190., 195.