Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
A „KELETI ÉLETTÉR" HITLERI GERMANIZÁLÁSA 1367 letek kiválásával alakultak ki az év végére. Hitler Rosenberg javaslatára további két birodalmi biztosság megalakítását helyezte kilátásba: az egyik a Oroszországi Birodalmi Biztosság, a másik a Kaukázusi Birodalmi Biztosság lett volna; ezek a hadihelyzet alakulása miatt nem jöhettek létre.3 Bár a Kaukázus térségének jövőbeli közigazgatási kereteiről Hitler még nem hozott konkrét döntést, Heinrich Himmler birodalmi SS-vezető egy Hitlerrel folytatott megbeszélése után írt levele (1942. július 17.) szerint már gondolkodott e területek jövőjéről is. Himmler arról tudósított, hogy a Führer szerint e térségét nem szabad látványosan a német hatalmi szférába bevonni, ezért egyelőre csak az olajlelőhelyeket és az ottani határokat tartotta szükségesnek katonailag biztosítani. Hitler szerint az ottani népeket úgy kell „dirigálni", hogy ne „morzsolják fel" egymást és „ne váljanak más hatalmi csoportosulások játékszerévé"A A levél tanúsága szerint Hitler tisztában volt a kaukázusi népek harcias nemzeti büszkeségével ill. a köztük feszülő vallási-etnikai ellentétekkel valamint ennek térségbeli kisugárzásával. Tekintettel a leendő német uralom stabilitására mindez Hitlert valószínűleg óvatosabb uralmi eljárások mérlegelésére ösztönözte. Hitler elképzelései a birtokba veendő orosz területek kiterjedésére vonatkozóan is bizonytalanok voltak. Ennek ellenére Rosenberg minisztériumában készült egy térkép, mely már a német győzelem utáni Oroszországi Birodalmi Biztosság határait is megrajzolta. A biztosság elképzelt határvonala a Kaszpi-tengertői indult Asztrahántól keletre, a Volgától keletre fokozatos észak-keleti irányú elhajlással Kujbisevig húzódott, majd keleti irányban átkarolta az uráli iparvidéket Magnyitogorszktól és Cseljabinszktől keletre, majd visszakanyarodott nyugati irányba és a Barents-tengernél végződött, Vorkutától északnyugatra.5 Egy Rosenberg által javasolt ötödik, Turkesztáni Birodalmi Biztosság nevű óriástartomány felállítását viszont, mely Ukrajnától keletre terült volna el és az egykori középázsiai szovjetköztársaságokat fogta volna össze, Hitler részben érdektelenség miatt, részben Törökországra való tekintettel elutasította.6 Annak érdekében, hogy teljesen eltűnjön a szovjet-orosz államiság emléke is, Hitler elhatározta, hogy Oroszország és a Szovjetunió történelmi és politikai központjait, vagyis Moszkvát, Leningrádot valamint Kijevet az ókori szokásoknak megfelelően lerombolja. Erről először egy 1941. március 17-i katonai tanácskozáson beszélt (,,a leningrádi világnézeti erődítmény megsemmisítése"), majd a Barbarossa-hadművelet elindítása után egyre gyakrabban emlegette ezen tervét, így például egy asztali beszélgetés során 1941. július 5/6-án: ,/1 bolsevizmust ki kell irtani...Moszkva mint e tan központja el fog tűnni a föld színéről, miután értékes javait elszállítottuk. " Hogy ezt mennyire komolyan gondolta, bizonyítja, hogy már július 8-án megismételte szándékát tábornokai előtt: „A Führer hangsúlyozza azon elvi meggyőződését, hogy Moszkvát és Leningrádot a földdel egyenlővé akarja tenni. Ezt meg lehet kezdeni a légierővel, ami nem befolyásolja majd a földi hadműve-3 KTB OKW I. köt., 1022. 4 Helmut Heiber (Hrsg.): Reichsführer! Briefe an und von Himmler. Stuttgart, 1968, 129. 5 A térképet közli: Alexander Dallin: Deutsche Herrschaft in Rußland 1941-1945. Düsseldorf, 1958, 67. 6 Hdlgruber, Andreas: Hitlers Strategie. Politik und Kriegsführung 1940-1941. München, 1982, 544.
