Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
1324 HORNYÁK ÁRPÁD szág mind fenyegetőbb megnyilvánulásainak kivédésére. 1926 tavaszán pedig, nem számíthatva Franciaország támogatására, a nyílt olasz nyomásnak engedve kívánt Magyarországhoz közeledni. Ami egyébként az esetleges olasz bekerítéstől is védelmet jelenthetett számára. A közeledés konkretizálása A frankhamisítási botrány következtében fokozódott Magyarország támadhatósága, és kétségtelenül megingatta a Nyugat Bethlenbe vetett bizalmát. Mindenképpen előnyösnek tűnt tehát, hogy a magyar kormány egy látványos lépéssel demonstrálja békés szándékát, és cáfolja a revíziós terveiről szóló vádakat. Erre a célra a legmegfelelőbbnek valamelyik utódállammal való megegyezés látszott. A legtöbb érv Jugoszlávia mellett szólt. Föltételezhető volt, hogy a magyar közvéleményt a Jugoszláviával való megegyezés szükségességéről lehet a legkönnyebben meggyőzni, hiszen olyan nyilvánvaló érv szólt mellette, hogy — Ausztriát leszámítva — hozzá kei-ült a legkevesebb magyar, egyben a legkisebb elszakított terület. A Belgráddal való megegyezés alkalmasnak látszott arra, hogy Anglia támogatása mellett megnyerje Franciaország jóindulatát is. Angliáét azért, mert az általa szorgalmazott közép-európai Locarnóba beleillett a Belgrád és Budapest közötti megegyezés; Franciaországét pedig azért, mert egyik potenciális kisszövetségeséhez való közeledésével jelezhette Párizsnak, hogy továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít a magyar-francia kapcsolatok javításának, illetve tanúbizonyságát adhatta annak, hogy komolyan gondolja a békeszerződés erőszakos megváltoztatását elvető kijelentéseit. Nem utolsósorban Belgrád mellett szólt, hogy úgy látszott, Jugoszlávia részéről van a legnagyobb hajlandóság a közeledésre, amit az eltelt két év is bizonyított. Jugoszlávia megnyerése révén elérhetőnek tűnt a kisantant fellazítása is, mivel Csehszlovákia feltehetően elszigetelődött volna a kisantanton belül, Románia pedig maga is baráti kapcsolatban állt a Budapest által megnyerni kívánt Olaszországgal, amelynek terveiben nem csekély szerepet szántak Magyarországnak.5 7 Végül, de nem utolsósorban Bethlen arra számított, hogy a Jugoszláviával folytatott együttműködés révén sikerül jobban felkelteni Olaszország érdeklődését Magyarország iránt.5 8 Bethlen a Népszövetség tavaszi ülésszakán megszerezte London és Róma jóváhagyását tervéhez, majd személyesen kereste meg jugoszláv kollégáját. A találkozón elvi megállapodás született arról, hogy a két országnak törekednie kell a zavaró momentumok kiküszöbölésére és egy döntőbírósági egyezmény megkötésére. Nincic, s ez új fejlemény volt, attól sem zárkózott el, hogy Magyarország a kisantantállamok közül egyelőre csak Jugoszláviával kössön ilyen megállapodást.59 A genfi megbeszéléseket követően új fejezet kezdődött a magyar-jugoszláv kapcsolatokban. Mindkét részről kormányszinten is kiálltak a közeledés mellett, és mindkét országban gyökeresen megváltozott a sajtó hangneme. Belgrád hoz-57 Bár a megerősödött Németországgal szemben átmenetileg Olaszországnál védelmet kereső Csehszlovákia ekkoriban jó kapcsolatokat ápolt Olaszországgal, hinni lehetett benne, hogy Rómában hosszú távon Budapest fontosabb, mint Prága. 58 Gratz Gusztáv. Bethlen külpolitikája. In: Magyar Szemle 1934. XXII. 2. sz. 116. 59 Iratok III. 775.
