Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
1294 VONYÓ TAMÁS admirális, pontosan azzal tudta keresztülvinni a flottaprogramot a Birodalmi Gyűlésen, hogy azt a német gazdasági fejlődés motorjaként definiálta.8 8 Más motiváció terelte a külhoni piacokra erősen ráutalt elektromos ipart és vegyészetet valamint az ezen ágazatokban érdekelt pénzintézeteket — Deutsche Bank, Darmstädter Bank, Berliner Handelsgesellschaft — a nemzetközi fuvarozásban érdekelt Hamburg és Bréma városokkal egyetemben a haditengerészet támogatóinak körébe. Meggyőződésük szerint a flotta fejlesztése az ország gazdasági nyitottságának és a külkereskedelmi lehetőségek bővítésének fontos potenciális forrása.89 A szélsőségesen nacionalista érdekcsoportok, mint a Pángermán Unió vagy a Gyarmati Társaság, megjelenése nem volt meglepő, hiszen azok kortársai léteztek a századfordulón Franciaországban és Nagy-Britanniában is. Tanulmányunk szempontjából sokkal fontosabb az a tény, hogy a német nehézipar saját gazdasági érdekeinek képviseletében vehemensen kiállt e veszélyes agitátorok elvei mellett — a bőkezű pénzügyi támogatásról nem is beszélve.9 0 P R. Anderson összegzésével élve, „a propagandaszervezetek a nacionalizmusban és az imperializmusban találták meg a közös nevezőt. Bármennyire eltérő okokból tűzték zászlajukra ezen ideológiákat, egységes politikai fellépésüknek elementáris hatásuk volt".91 A protekcionista kereskedelempolitika nem pusztán a nehézipari monopóliumok domináns gazdasági szerepét stabilizálta, de a Németországban hagyományosan meghatározó kis- és közepes vállalkozások fennmaradását is lehetővé tette a külhoni konkurrencia — különösen az angol és francia könnyűipar — kizárásával. így a komoly állami segítséggel és a magángazdaságban rejlő erőforrások központosításával felépült virágzó nagyipar és példaértékű pénzügyi szektor mellett az iparosodás előtti korszak termelő szervezetei is sok esetben konzerválódtak. A császárság vidéki, kisvárosi világát nem pusztán a konzervatív agrárelemek, hanem a számtalan manufaktúra valamint a céhes iparosok is jellemezték. Bár a céhek privilégiumai 1860-ban jogi értelemben megszűntek, mégis befolyásos és nagy presztízzsel felruházott szervezetek maradtak, fenntartva a középkori munkaszervezés és technológia alkalmazását. Természetesen, mint Európa más területein, a preindusztriális iparos közösség Németországban is szemben állt a kapitalizmus eszmevilágával, és helytelenítette a számára tisztességtelen versenyt kínáló nagyvállalatok gazdasági fölényét.9 2 Mindezek ellenére a céhes iparosok és az óriás konszernek gazdaságpolitikai érdekei egybeestek. Ha más-más indíttatásból is, egyként álltak ki a protekcionizmus és a fokozott állami szerepvállalás mellett. Míg az előbbi a nagyburzsoázia hatalmának korlátozását és saját társadalmi helyzetének megóvását az államtól várta, az utóbbi éppen gazdasági fölényének és piacai biztonságának zálogát látta a központi kormányzatban. Annak ellenére, hogy e tanulmánynak nem célja a korszak ideológiatörténeti aspektusainak bemutatása, meg kell említenünk, hogy pontosan ez a 'jóságos államba' vetett hit irányította a tradicionális német közé-88 Craig 1993, 307. 89 Stegmann 1974, 177. 90 Vonyó 1999, 184. 91 Anderson 1969, 226. 92 Uo. 105.
