Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA 1293 markánsabb formát öltöttek. Az 1885-ös és 1887-es vámtörvények a tarifákat a gabonafajták esetében ötszörösre, néhány kulcsfontosságú nehézipari termék estében pedig két-háromszorosra emelték.8 2 A korszak végére, míg Nagy Britanniában az ipari árukra kiszabott vámtételek átlaga erőteljesen a 0-hoz konvergált, addig Németországban ennek megfelelője 13% volt.8 3 Pollard szerint a protekcionista gazdaságpolitika dominanciája alapvetően abból a körülményből eredt, hogy „a védelmet igénylő nehézipar nagymértékben koncentrált volt, együttesen képviselte érdekeit, és jelentős forrásokat tett félre agitációs és propagandacélokra".84 Az erősödő koncentrációs folyamat megnövelte a német nagyipar azon képességét, hogy kiterjedt propagandaszervezetek működtetésével folyamatos nyomást gyakoroljon a központi kormányzatra. Az 1879-es fordulat legfőbb támaszának titulált Német Iparosok Központi Szövetsége (Zentralverband Deutscher Industrieller) 1903-ra becslések szerint mintegy 35.000 vállalatot fogott össze, és szoros kapcsolatot tartott fent a német ipar közel hetven százalékával.85 Hatalmas pénzügyi forrásait felhasználva, napilapok tucatjait vásárolta fel, és agitációs csoportok egész sorát hívta életre, melyek révén egyrészt támogatta a junkerek által befolyásolt államhatalom agresszív külpolitikáját, másfelől emlékeztette szövetségeseit a protekcionista gazdaságpolitika nélkülözhetetlen, sőt kívánatos voltára. Ugyancsak fontos politikai tényezőnek számított az Adó- és Gazdaságreformerek Egyesülése (Vereinigung der Steuer- und Wirtschaftsreformer), amely az erőteljes nyomásgyakorlás mellett az új vámpolitika értelmi szerzőjeként is figyelemre méltó szerepet vállalt.86 A német nagyipar képviselői, beleértve az exportágazatokat és az őket támogató nagybankokat, feltétlenül készek voltak arra, hogy — ha jelentősen eltérő indíttatásból is — egyként támogassák a Vilmos császár által propagált expanzionista külpolitikai irányváltást. Mindenekelőtt a vas- és acélipar mágnásai követelték 1895-től kezdődően a haditengerészeti erők fejlesztését, mert attól a belső piac stabilizációját remélték. Friedrich Krupp, aki nem mellesleg a Flottaegylet legfőbb finanszírozója volt, csak egy tervszerűen geijesztett hadiipari konjunktúra keretében tartotta lehetségesnek a teljes foglalkoztatottság elérését. Mire a nehézipar képviselői és az állam között zajló tárgyalások megérlelték a 1898-as első nagy haditengerészeti megrendelést, a hadiipari mágnás a két évvel korábban felvásárolt Germania Hajógyár birtokosaként a hadsereg után az általa kívánatosnak tartott flotta egyik legfőbb szállítója is lett.87 Értelmi szerzője, von Tirpitz 82 Leitzbach, Christian: Matthias Erzberger: Ein kritischer Beobachter des Wilhelmischen Reiches 1895-1914. Beiträge zur Kirchen- und Kulturpolitik. Band 7. Frankfurt am Main, 1998. 182-194. 83 Pollard 1994, 258. 84 Uo. 260. 85 Anderson, P R.: The Background of Anti-English Feeling in Germany 1890-1902. Oregon Books. New York, 1969. 213. 86 Mathias, Peter - Pollard, Sidney (ed.): The Cambridge Economic History of Europe. VIII. kötet: The Industrial Economies. The Development of Economic and Social Policies. Cambridge University Press. Cambridge, 1989. 786. 87 Stegmann, Dirk: Wirtschalt und Politik nach Bismarcks Sturz. Zur Genesis der Miquelschen Sammlungspolitik 1890-1897. In: Imanuel Geiss - Bernd Jürgen Wendt (ed.): Deutschland in der Weltpolitik des 19. und 20. Jahrhunderts. Bertelsmann Universitätsverlag. Düsseldorf, 1974. 175-176.
