Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA 1285 dését a porosz rendőrséggel.4 5 A kiváló mérnökképzés azt is lehetővé tette, hogy a német szakemberek a külföldi tudományos eredményeket is a versenytársaknál sikeresebben alkalmazzák. Az elsősorban amerikai tudósok felfedezéseire épülő elektromos ipar kibontakozása a termelés nagyfokú koncentrációját és a technikai innováció hatékony alkalmazását ötvöző német ipari fejlődés kitűnő példájául szolgált. A két vezető német villamossági konszern, az AEG és a Siemens-Schuckert Művek mind termelésük volumenét, mind termékkínálatuk változatosságát tekintve egyedülállóak voltak a világon. A két tekintélyes iparvállalat nem pusztán uralta a hazai piacokat, de a villamosipar két jól elkülöníthető ágára specializálódva tulajdonképpen egymással sem versenyeztek. Míg a villamos áram felhasználására kifejlesztett közlekedési és tömegfogyasztási eszközök előállításában az AEG jeleskedett, az 1903-ban egyesült Siemens-Schuckert Müvek erőművek építésében és a kábelgyártásban maradt rivális nélkül a kontinentális piacokon — és 57.000 hazai valamint 24.000 külföldi alkalmazottjával a világ egyik legnagyobb ipari konszernévé vált.4 6 A német vegyipar vezető vállalkozói és az ország később híressé vált vegyészei már az iparág fejlődésének hajnalán, 1867-ben megalapították a Német Kémiai Társaságot. Nem véletlenül, hiszen a vegyipar volt a természettudományos kutatásokra leginkább ráutalt ágazat, melynek szervezettsége és ebből eredő hatékony lobby-tevékenysége nagyban hozzájárult a Birodalmi Szabadalmi Törvénykönyv (1877) kiadásához, amellyel a császári kormányzat kiemelten támogatta a hazai ipari célű kutatás-fejlesztést.4 7 A tudományos alapokra helyezett német vegyipar kulcspozícióját különösen a nehézipari ágazatok által nagy mennyiségben importált nyersanyagok magas ára miatt előállt helyettesítő anyagok iránti hatalmas és egyre növekvő kereslet támasztotta alá. A századfordulón a BASF 6300 munkással és 233 kémikussal, a Hoechst 3500 munkással és 165 kémikussal dolgozott. Miután a Nobel-díjas vegyészek ontották az újabb és újabb felfedezéseket, 1914-re az ágazat robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, 300.000 embert foglalkoztatva és hatvan százalékkal felülmúlva az amerikai termelést.48 A vegyipar nem csupán a tudományos-technikai eredmények rendkívül sikeres kiaknázásával tűnt ki a német iparágak közül, de az ágazatot jellemző szélsőséges verseny is rendhagyónak számított. A kiélezett konkurrenciaharc azonban érthető volt, hiszen a széles termékkínálat és a nagy piaci előnnyel kecsegtető jelentéktelen technikai újítások lehetősége a hatalmas beruházási igény mellett is fenntartotta — legalábbis a századfordulóig — a további fejlesztéseket indukáló versenyt a hazai piacon. A vegyipar már a huszadik század elejére a német gazdaság legversenyképesebb és legdinamikusabb szektorává nőtte ki magát, 6,2%-os éves növekedése majdnem duplája volt az ipari össztermelés bővülésének. A világ vegyipari exportjának 28%-át Németország szállította, messze felülmúlva Nagy-Britannia 10%-os részesedését.4 9 A legnagyobb konszernek által átlagosan fizetett 45 Stone, Norman: Europe Transformed 1878-1919. Harvard University Press. Cambridge, MA, 1984. 80. 46 BerencL - Ránki 1987, 275-276. 47 Treue 1989, 182. 48 Stone 1984, 162. 49 Berend - Ránki 1987, 274-275.
