Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
1286 VONYÓ TAMÁS 8.6%-os5 0 osztalékok mellett nem csoda, hogy az ágazat vezető vállalatainak részvényei szárnyaltak a tőzsdén, és mivel a főrészvényesek elsősorban pénzintézetek voltak, az iparág kiváló hitelpozíciónak örvendett. A már fejlődése kezdetén is nagyvállalatok által dominált vegyipar ugyancsak példaértékű koncentrációja 1904-ben vette kezdetét, amikor is az ágazat két világhírű képviselője, a BASF és az FFB társultak, majd az újonnan alakult érdekcsoporthoz még ugyanebben az évben csatlakozott az AGFA. A „hármas szövetséggel" (Dreibund) szemben, három évvel később, versenyhelyzetének javítása érdekében, a kölni Hoechst konszern köré szerveződve megalakult egy újabb vállalatcsoport, a „hármas unió" (Dreiverband). A két rivalizáló triumvirátus azonban hamar felismerte, hogy hosszútávon csak az általános fúzió teremtheti meg a valóban ideális piaci feltételeket. A tárgyalások már a háború előtti években megkezdődtek, melyek eredményeként 1925-ben létrejött az IG Farbenindustrie AG, amely a maga 140.000 dolgozójával a német gazdaságtörténet egyik legnagyobb vállalata volt.51 Németországban az ipari termelés az 1896-tól 1914-ig tartó fellendülés időszakában átlagosan évente 4-4,5%-os ütemben bővült,5 2 részesedése mind a nemzeti termék előállításában, mind a foglalkoztatásban jelentősen megnőtt. Bár a legnevesebb szerzők adatai a foglalkoztatás-szerkezeti változásokat illetően nem kis mértékben térnek el — Berend és Ránki szerint az ipari alkalmazottak száma a háború előtt már 11,5 millió fő volt, a foglalkoztatottak 40-45%-át adva5 3 ; Kari Erich Born 10,5 millióra teszi számukat, ami az összes foglalkoztatott nem egészen 40%-a54 —, az erőteljes növekedés trendje egyértelműen kirajzolódik. Azt is nagy biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy a szekunder szektorban foglalkoztatottak számának 5-6 milliós emelkedése, amely az 1850 és 1913 közötti időszakban közel 2%-os éves növekedésnek felelt meg, messze elmaradt az ipari termelés évi 3,8%-os növekedési ütemétől. A német gazdasági fejlődés legfőbb hordozója ugyanis a munka termelékenységének különösen gyors, átlagosan évi 1,8%-os növekedése volt.5 5 A munkatermelékenység növekedése a magas szintű oktatás mellett természetesen az állótőke megfelelő gyarapodásából származott. A 19. század közepén 6 milliárd márkára becsülték a német ipar tőkeállományát, amely két évtized alatt a duplájára nőtt, majd 1890-re — a deflációs időszak ellenére — ismét megkétszereződött. A háborút megelőző két és fél évtized a hatalmas állótőke-beruházások időszaka volt, az ipari tőkeállomány már 12 év alatt megkétszereződött, és így 1914-re elérte az 1850-es érték tizenkétszeresét. A német ipar tőkeintenzitását jól mutatja, hogy a tőkeállomány növekedési üteme 1850 és 1870 között évi 2,3%, 1896 és 1914 között pedig már évi 3,4% volt.5 6 A nettó hazai tőkekép-50 Treue 1989, 270. 51 Plumpe, Gottfried.-. The Political Framework of Structural Modernization. The IG Farbenindustrie AG 1904-1915. In: W R. Lee (ed.): German Industry and German Industrialization. Essays in German Economic Development and Business History in the Nineteenth and Twentieth Centuries. Routlage. London, 1991. 220-221. 52 Braun 1990, 22. 53 Berend - Ránki 1987, 280. У 54 Born 1988, 41. 55 Berend - Ránki 1987, 280-281. További adatok: Lásd Függelék .iL» a. 56 Uo. 281-282.
