Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: Akiket a fürdőn ért a forradalom. A balatonfüredi fürdő 1848-49-ben 1231
A BALATONFÜREDI FÜRDŐ 1848-49-BEN 1241 A fürdővendégek megítélése Zene, tánc, mulatság, prostituáltak Az 1848-49 során Füredről tudósító hírek — a csapatok mozgásai mellett — többnyire a mindennapi fürdői életvitelt üző, vagy legalábbis azt űzni igyekvő vendégekről tudósítanak. Kik lehettek azok, akik a forradalom és szabadságharc idején is egy fürdőn mulatozva töltötték napjaikat? Milyen társadalmi rétegekből kerültek ki ők? Ugyanazok az emberek keresték-e fel Füredet e két évben, akik a korábbiakban/későbbiekben? A rendszerváltás előtt, amikor 1848. március 15-e ünneplése fokozottan „átpolitizált" volt, a kellőképpen befolyásolt közvélemény többsége is úgy gondolkodott — talán egy szűk történészi réteget leszámítva —, hogy aki nem fogott fegyvert a hazáért ezekben a napokban, az csak áruló lehetett. A történéseket meghatározó és irányító, illetve az azokra „válaszoló" emberi döntések, cselekvések, magatartásformák mögött rejlő okok feltárásának és megértésének árnyalt megközelítése a legkevésbé sem volt jellemző. Ezt az „egyirányú" gondolkodást erősítette a Monarchia idejéig visszanyúld szépirodalmi hagyomány is. Érzékletes példát szolgáltat e szemlélet bemutatására annak megítélése, hogy 1848-49 során kik időztek Füreden. Zákonyi Ferenc erről a témáról az alábbi sommás értékelést adta: „már itt is mindenki a kitört forradalomról beszélt. Nem mintha Füreden akkor különösebben lelkesedtek volna érte. Itt is megváltozott a vendégek köre. Akik érezték, hogy a nemzet életére nézve fontos események kezdődtek, már visszahúzódtak és készültek a későbbiekre, hiszen a józanabbak tudták, hogy a kamarilla nem nézi tétlenül a magyar eseményeket. Viszont a „gutgesinnt" császárhű elemek nagyon jól érezték magukat a fenyegető vihar előszelében is."68 [...] „Éppen 1849-ben, amikor nemzetünk élethalálharcát vívta, emelkedett legmagasabbra a fürdővendégek létszáma. Akkor is voltak olyanok — mint minden nagy nemzeti megmozdulásunk idején —, akik az önző saját céljaikat fontosabbnak tartották a nemzeténél. Tehát amikor a nemzet nagy része fájdalmában visszahúzódva siratta kivégzett vezéreit, rabságra, börtönre, akasztófára küldött fiait, voltak, akik jól érezték magukat a fürdőn. Sőt 1852-ben hálaadó lelkendezések között fogadták Füreden a szabadságharcot leverő I. Ferenc Józsefet."6 9 A korábbiakban már esett szó arról, hogy nyilván van összefüggés a két rendkívüli év magas vendéglétszáma és a szabadságharc eseményei között, ekként pedig Zákonyi fenti állítása részigazságokat nyilván tartalmaz. Am térjünk vissza a korábban feltett kérdésre: kik voltak azok, akik Füreden időztek e két év nyarán? Döntően valóban mások, mint akik a korábbi években megkedvelték a fürdőt? Tényleg „kicserélődött a vendégek köre"? Lehetséges-e, hogy 1847-tel bezárólag jobbára igaz hazafiak látogatták Füredet, 1848-49-ben viszont a nemzeti ügy árulói lapultak meg a tóparton, majd ezt követően ismét a passzív ellenállásba húzódott egykori reformkori liberálisok és 48-asok, kivéve 1852-t, amikor országjáró körútja során a Balaton környékét is meglátogató Ferenc Józsefet ismét a „schwarzgelbek" mamelukhada fogadta füredi látogatás alkalmával? 68 Zákonyi F.: i. m. 196. 69 Zákonyi F.: i. m. 198.
