Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1208 ERDŐD Y GÁBOR zetiség kiteljesítéséhez való jogot? Miért ítélte el először Jellacic lázadását? Hogyan lehet, hogy mindaz ami kezdetben elvben legális megerősítést nyert, az a gyakorlatban utólag illegálissá minősült át s, hogy ami kezdetben elvben illegális volt, hirtelen legálissá vált a gyakorlatban? Egyszóval: miért ítélte el először az uralkodó Jellacicot, hogy azt követően valóságos teljehatalmú diktátorként helyezze azon nép fólé, amelynek saját maga hagyta jóvá liberális intézményeit? — fogalmazza meg az ellenforradalmat leleplező kérdéseit. Szemében a horvát nemzetiség magyar alkotmányban megtestesülő állítólagos elnyomásának vádja nem más, mint ürügy a reakció számára nevezett alkotmány felszámolására. Az igazi cél pedig nem egyéb, mint a parlamentáris rendszer lerombolása, a császári teljhatalom helyreállítása, vagy még inkább a kamarilla katonai kormányzásának bevezetése Ferdinánd nevében. Távolról sem a bécsi anarchia megfékezésére irányulnak szerinte a katonai előkészületek, mint azt a trónkövetelő állítja, távolról sem a csőcselék megrendszabályozására vonnak össze 80ezer katonát a birodalmi főváros falai alatt, hanem a diéta, majd a magyarok bármi áron történő megsemmisítése céljából. Végezetül a Bécs falai alatt kibontakozó fejlemények kimenetelétől váija a választ a történelem azon sorsdöntő kérdésére: vajon az osztrák monarchiát alkotmányosan fogják-e majd kormányozni, a német elem dominanciájával, vagy pedig abszolutisztikusán, a szláv elem dominanciájával? A Journal de Bruxelles ugyancsak október 28-án megjelent vezércikke94 immár Bécs pacifikálásnak várható következményeiről elmélkedik. Biztosnak tekinti ugyanis a forradalom bukását, melynek nemzeti jellegét eleve tagadja. Nyilvánvalónak nevezi, hogy azt a magyarok provokálták ki, kihasználva a permanens válságok sorozatától kifáradt hatalom gyengeségét. Utólag is történelmi abszurditásnak tekinti, hogy a birodalom felbomlasztásán éppen annak fővárosa munkálkodott, holott Ausztria helyreállítását a nép érdekei még inkább megkívánták, mint a dinasztiáé. A Habsburg-birodalom fennmaradását egész Európa biztonsága szempontjából rendkívül fontosnak nevezi, és abban reménykedik, hogy a hazájuk egységéről és nagyságáról ábrándozó németek is felismerik valódi érdekeiket, és hamarosan ők is teljes erejükkel a monarchia konszolidációján fognak munkálkodni. Amennyiben ugyanis a Habsburg dinasztia megbukna, megszűnne szerinte minden kötelék a germánok és a szlávok között, ami megkönnyítené a cári expanzió kibontakozását. Ausztria küldetését éppen ezért abban jelöli meg, hogy egyszerre szolgáljon védőgátként Északon és Délen, Oroszország és Franciaország túláradásával szemben s, hogy új életet oltson mindazon jogara alatt élő népbe, amelynek nem eleve érdeke Európa további felfordulását előidézni. A Habsburgok propagandájával immár minden fenntartás nélkül azonosuló brüsszeM katolikus hírlap egyik munkatársa november 5-én megjelent írásában pedig egyenesen azon reményének ad hangot, hogy a nehézségeken felülkerekedve és az anarchiát felszámolva hamarosan mindenütt a „valódi szabadság" valósul meg.9 5 A bécsi forradalmi események értékelése kapcsán a belgiumi liberális-katolikus hírlapok álláspontja között a nemzetiségi ellentétek értelmezése során ta-94 JB 1848. okt. 28. 296. sz. 1. 95 „Revue politique" JB 1848. nov. 5. 303. sz. 1
