Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János 1169
1170 FRANK TIBOR lemre, beleértve a nem kívánt áramlatokhoz tartozó könyvek aktív és előrelátó ismeretét és ellenőrzését is. Noha az 1848-at megelőző idők cenzúráját jó néhány szempontból tanulmányozták már,7 s 1985-ben Mályuszné Császár Edit a cenzúrahivatal működésének számos dokumentumát is közzétette, érdemes az ismert nevű és sokszor emlegetett Reseta János professzor különös esetét behatóbban megvizsgálni. Az ő iratait, többnyire a hozzá mint cenzorhoz intézett felsőbb utasításokat a Magyar Országos Levéltár őrzi két nagy kötetben, a Helytartótanács iratai között (C 121).8 Érdemes lenne a Reseta-hagyatékot a maga teljességében publikálni, mert az nemcsak egy jól ismert pesti cenzor pályafutását mutatja be, de rávilágít a Metternich-éra magyar értelmiségének problémáira is. A következőkben áttekintjük, hogy mit jelentett Reseta aktív cenzori működése, s milyen tipikus problémákat kellett megoldania. Mindaz, amit itt bemutatunk, egy későbbi részletes életrajz alapjául szolgálhat. Reseta János (1776-1862) Székesfehérvárott született, a középosztályhoz tartozó családban. Virág Benedek, a korszak ünnepelt költője volt tanítója. Iskoláinak befejeztével Reseta maga is tanította előkelőbb családok gyermekeit, majd a német nyelv és irodalom professzora lett a pesti egyetemen.9 Hozzávetőleg ekkor, 1832-ben kezdődött cenzori működése is, melyet az 1848-as forradalomig folytatott.1 0 Resetát jóindulattal említi Jókai Mór, mint aki liberális gondolkodású ember volt, és igyekezett a forradalmi gondolkodású Petőfit is segíteni.1 1 Visszatekintve, Reseta inkább a születőben lévő magyar nemzeti irodalom támaszának látszik, nem pedig kerékkötőjének.1 2 A Reseta-iratok hasznos adalékokat tartalmaznak annak megértéséhez, hogy miként működött és milyen módszerekkel dolgozott a Könyvbíráló Főhivatal az 1840-es években.1 3 A Hivatal először is minden újonnan létrehozott lapot vagy klubot arra kötelezett, hogy ún. alaprajzot vagy előrajzot nyújtson be a cenzúrahatósághoz, vagyis irányelveket fektessen le, amelyek alapján a későbbiekben a Hivatal az adott lap vagy klub tevékenységét megítélte.1 4 A lapokban szigorúan tilos volt közölni bármit, ami „az alaprajzilag kiszabott határkörén túlterjesz-7 Kovács Magda: „Fejezetek a cenzúra reformkori történetéből, in: Lukácsy Sándor és Varga János, szerk.: Petőfi és kora (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970), 249-287.; Julius Marx, „Metternich als Zensor," Jahrbuch des Vereins der Geschichte der Stadt Wien, Band 9, 1954; Julius Marx, „Die österreichische Zensur im Vormärz," Osterreich Archiv, Wien, 1959; Julius Marx, „Die Zensur der Kanzlei Metternich," Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht, Щ Heft 2, 1951. 8 Frank Tibor: Egy emigráns alakváltásai. Zerffi Gusztáv pályaképe 1820-1892 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1985), 21-27. 9 Mályuszné Császár Edit, szerk.: i.m. 48-49, 56-57. 10 Reseta sok éves cenzori működéséről ld. Havas József Reseta Jánosnak, 1845. január 17. Reseta János iratai, Magyar Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, С 121, 2. к., 2. 11 Jókai Mór: Az én életem regénye (Budapest, 1912), idézi Mályuszné Császár Edit, szerk.: i. m. 56-57. Vö. Martinkó András: „Petőfi útja a győri Hazánkhoz," in: Lukácsy Sándor és Varga János, szerk.: Petőfi és kora, i. m. 85-86. 12 Martinkó András: i. m. 86. 13 A Metternich-korszak bécsi cenzúrájának iratait ismételten igyekeztem felkutatni a Polizeihofstelle irathagyatékában, az Allgemeines Verwaltungsarchivban és a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, Bécsben. Az idevágó iratok legnagyobb része azonban a Justizpalast 1927. évi égésekor megsemmisült vagy súlyosan megsérült s így ma már nem vagy alig kutatható. 14 Szögyény László Reseta Jánosnak, 1845. január 31. С 121, 2. к., 7.; Szögyény László Reseta Jánosnak, 1845. május 31., С 121, 2. к., 36.
