Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1156 KÖVÉR GYÖRGY az egybeolvadás nagy processzusa előtt..." A megoldást azonban nem kizárólag a társadalomtól várja („Magyarország középtársadalmának a tudás és a munka kultuszában tömörülnie kell"), az erre vonatkozó erős akaraton, programon túl a törvényhozás mozgósítására törekszik („a városok autonom jogainak bővítésére").127 Váltig hangoztatja ugyanakkor, hogy a polgárság „vezető szerepének" igazi terepét a „kultúra és közgazdaság élet... valamint a nemzeti eszme gyakorlati megvalósítása" (!?) terén képzeli. A nemzeti gondolatra felfűzött, óvatos, egyúttal erőteljes politikai reform során „a főpapság és főurak rendjének" politikai előjogait azonban nem kívánja érinteni. Arra törekszik, — ízlés szerint ezt akár az ún. kettős társadalom koncepció korai, programatikus előképének lehet tekinteni, — hogy „...emellett a két történelmi rend mellett alakuljon ki egy hatalmas polgári társadalom; még pedig oly összetételben és oly szervezettel, hogy legyen annak tagja minden magyar polgár..." A nyilván itt (is!) politikai fogantatású koncepció egyértelműen a politikai jogok, a képviseltetés kiterjesztésére irányul, amelynek mértékét azonban a „magyar polgárság" definíciója és körülhatárolása szabja meg. Éhen fel is sorolja ezeket, pontosvesszővel jelölve az általa érzékelt belső választóvonalakat: „A föld- és házbirtokos, a köztisztviselő és hivatalnok, az ügyvéd, az orvos, a mérnök, a tanító és professzor, a tudós és művész; az iparos és kereskedő; az intelligens munkás, szóval: a társadalomnak minden intelligens alanya olvadjon össze »magyar polgárság« fogalmában..."12 8 Első ránézésre a felsorolás nem sokban különbözik a Münstermann-féle tisztviselők dominálta középosztály koncepciótól, a körülhatárolás azonban végül egészen űjszerú színezetet kap az „intelligens munkás" beemelésével. Ezek után nem hihetjük mindenesetre, hogy a hagyományost a jövővel öszszekötni próbáló középosztály-szemlélet csak az agrárius köröket jellemezte. A hangsúlyok azonban minden szerves fejlődést tételező koncepcióban máshová is eshettek. 1911-ben például egy olyan elemzés is megjelent a középosztály jövőjével kapcsolatban, a mértéktartó, nemrég alakult társadalomtudományos folyóiratban, a Magyar Társadalomtudományi Szemlében, amelynek szerzője eleve elzárkózik attól, hogy „a nyugati országokban észlelhető ún. középosztály-mozgalommal" foglalkozzon, mondván, az szűken „a kisiparnak és a kiskereskedelemnek a conserválására" irányul. „A Mittelstandbewegung a középosztálynak csupán kis részére, a kisiparosokra terjed ki; a középosztály azonban egyéb elemekből is áll, így a földbirtokosság egy categoriájából, a tisztviselők és alkalmazottak légiójából, a személyes szolgálatokból élők — orvosok, ügyvédek, mérnökök stb. — csoportjából, a középiparosokból és azon kereskedelmi üzemek tulajdonosaiból, akik sem a kiskereskedők sorába nem szoríthatók be, sem a felső osztályok színvonalát el nem érik." A felső és alsó határ jövedelmi elhatárolására kísérletet téve oda konkludál, hogy „e két határ között számos különböző rétegre oszlik a középosztály, mely tehát semmiképpen sem homogén tömeg, hanem foglalkozási csoportok, gazdasági érdekek, előítéletek és hagyományok szerint tagolt része a nemzetnek."129 127 Uo. 86. 128 Uo. 97. Éhen nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy a folyamat során „a nagy kontingenst alkotó kisiparosok egyéni hajlamainak is gyökeres átalakuláson kell végbemennie..." (sic!) uo. 96. 129 Schneider, 1911. 635-636.
