Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1157 Az általános definíció után a magyal- középosztály-fejlődés már ismert sajátosságait kapjuk, a köznemesség, az idegen eredetű bürokrácia és a zsidóság történeti rétegeiről. A szerző ennek tudja be, bár nemzetközileg nem tartja példátlannak, hogy „a magyar középosztály annyifelé hűz, hogy alig vannak közös céljai."13 0 A történeti fejtegetésekkel szoros összefüggésbe hozza a jelen konfliktusait: „A régi középosztály [értsd: a középnemesség] fiai a szellemi, személyes szolgálatokból álló, az ún. diplomás pályákon is elég nagy számban lelhetők fel... A régi polgári osztály fiai, valamint a zsidóság — nem lelvén elég teret működésükre az iparban és kereskedelemben —• szintén a szabad értelmi pályákra tódulnak, s ez a magyarázata a diplomákban jelentkező túlprodukciónak és annak az egészségtelen versenynek, mely az értelmi osztály elproletarizálására vezetett."131 Az iskoláztatási orientációkkal kapcsolatos hagyományos érvelés bukkan fel — az egyébként Németországban is legvitatottabb elem — a kereskedők kapcsán. „A magyar kereskedelemnek — mint osztálynak — legnagyobb baja és gyengéje, hogy majdnem kizárólag zsidókból áll. Hiánya ez azért, mivel e társadalmi funkció, a kereskedelmi foglalkozás ellen felekezeti szempontokat szoktak agitationalis célokra kihasználni, mivel bizonyos gazdaságpolitikai mozgalmakat az ellentábor faji, felekezeti törekvéseknek szeret feltüntetni. Ennek a jelenségnek azonban első sorban a történeti középosztály az oka, melynek fiai — nevezetesen akkor, midőn még elegendő tőke állott a rendelkezésére — bizonyos előítéleteknél fogva nem léptek a kereskedelmi pályára." (Kiemelés - KGy.)13 2 A diplomatikusnak szánt fogalmazás („faji, felekezeti törekvések", „bizonyos előítéletek") mögül a kortárs beszédmód nyelvi tabui bukkantak elő.13 3 S láthatóan mind gyakrabban bukkan fel új nyelvi mozzanatként a századelő szövegeiben a „történeti középosztály" terminus. Összességében a szerző a magyar középosztály sajátosságait inkább kisebbíteni akarja. Azt állítja, hogy „alkatrészeiben nem különbözik a nyugati államok középosztályaitól, csak ezen alkatrészek egymáshoz való számarányában."134 A megoldást pedig — liberális szellemben és irányban — nem a visszafelé haladásban keresi. Úgy véli, „amint az egész gazdálkodó nemzetre, az egész társadalomra káros lenne, ha a kisipar mesterséges fenntartásával és élesztésével elvágnák a gyárüzemek létesítésének és virágzásának, a tőkeerős industrializálódásának útját, éppen olyan káros lenne az egész nemzetre, ha mesterséges eszközökkel kívánnánk fenntartani egy — nemzetünk történetében bármilyen érdemeket szerzett — olyan osztályt, mely rossz gazdálkodásával parlagon hagyja heverni legnagyobb nemzeti kincsünket: a földet." Mindebből azonban számára az következik, hogy a „történelmi középosztály... van hivatva arra, hogy elől jáijon jó példával, a gazdasági munka megbecsülésével." A történeti középosztály példája nyomán ugyanígy a gazdasági 130 Uo. 637. Tanulságos, ahogy e rétegek elhelyezkedését láttatja: „A földbirtokosok s az iparosok között — mintegy izoláló réteg — a tisztviselők és önálló szellemi foglalkozásokból élők csoportja áll." uo. 639. 131 Uo. 640. 132 Uo. 641-642. 133 A tabuk természetéről Tóth Z., 1997. 66-70. 134 Schneider, 1911. 643.
