Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1143 kidobná, mint tényezőt, számításaiból, szükségképpen helytelen eredményre jutna. A gentry nélkül akarni megcsinálni az új magyar társadalmat, befejezni az új Magyarország épületét, annyi volna, mint a bár még kellőleg ki nem faragott, de legtömörebb követ mellőzni az alapok megvetésénél."82 S ha már sokak szemében azt a főbenjáró vétséget elkövette Beksics, hogy ilyen sorrendben, mintegy egyenlő esélyt adva polgárságnak és nemességnek, egyáltalán mérlegre tette hivatásukat, a végső válasz megadása előtt annak is végére próbált járni, milyen vagyoni erőt is képvisel a gentry, „mint tényező". S az adatokból azt szűrte le, hogy a gentry pusztulásáról szóló sirámok mögött valójában „a közép földbirtokos osztály, nem pedig a közép földbirtok pusztulásáról" lehet beszélni. A megyei virilis listák alapján azt a következtetést is megkockáztatta, hogy „a gentrynek legalább 60%-a megtartotta a vagyonát, vagy más megyében szerzett birtokot, avagy éppen terjeszkedett... a 40% hézagot a valóban újaknak nevezhető földbirtokosok töltötték be, sőt a gentry egy részével, növelték a régihez képest, a főúri és állami birtok rovására a középbirtok mennyiségét... E 40%-ban találhatók meg azon új elemek, melyek a magyar társadalom átalakulásának szempontjából fontosak. Ez elemek szorítják lépésről lépésre hátrébb a gentryt. A polgárság és az értelmi kereset emberei képezik ez elemek legnagyobb kontingensét. Iparosok, kereskedők, vállalkozók, ügyvédek, orvosok, mérnökök stb. meggazdagodva földbirtokot vásárolnak, s az új földesúri generációknak számos sorozatát nyitják meg. A keresztény elem e térfoglaló, aquiráló embertömegben túlnyomó. Az említett 40%-ból 30%. A zsidóság 10%."83 A virilis listák további vizsgálata alapján azonban azt is megállapította: „...egyéb foglalkozások terén a zsidóság inkább előtérbe nyomult. A földbérletnél (közép- és nagybérlet) szinte többséget képez, a kereskedelemben is többnyire túlnyomó a zsidó elem, jelezve, mily kevés vállalkozási szellem van nemcsak a gentryben, hanem polgárságunkban is." (Kiemelés az eredetiben.)8 4 Ezzel a kör bezárult. Természetesen nem vizsgálhatjuk most, hogy Beksics statisztikai elemzései mennyire állták meg saját korukban a helyüket, bár megjegyezhetjük, pro vagy kontra érvek előállításában semelyik kutatónak nem lenne ma sem könnyű dolga. A következtetés érdekes számunkra, amellyel a záró fejezet címében is megfogalmazott konklúzióhoz jut: „Új középosztály." „A gentry... mint gentry, mint a magyar nemzeti élet, politikai és társadalmi befolyás kizárólagos letéteményese és birtokosa, nem tarthatja magát. Belevetve a létfenntartás küzdelmeibe, e küzdelemben csak úgy állhat meg, ha el nem szigeteli magát, s ha átidomul a modern létfeltételekhez képest. Nem szabad elesnie a gazdasági küzdelemben. Oly becses és kipróbált nemzeti elem végpusztulása végtelen kár volna a nemzeti ügyre. De erről nincs és nem is lehet szó, ha a gentry az átalakult viszonyokhoz képest szintén átalakul. A múltat nem lehet fenntartani sem az intézményekben, sem a társadalmi osztályokban."85 S nem tekinthetjük őszintétlennek, amikor Beksics — a nemzet érdekében — oly komolyan aggódik a gentry romlásáért, miután bizonygatta, hogy nem is pusztul annyira, mint si-82 Uo. 82. 83 Uo. 119-120. 84 Uo. 124. 85 Uo. 128.
