Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1142 KÖVÉR GYÖRGY vatása „a társadalom polgárias szellemben való átalakítása, a gőgös aristocratikus szellemet kell lenyomnia a munka igája alá." Ennek érdekében még a választási kerületekhez is hozzányúlt volna Beksics, hiszen mint írta: „Tizenkét nagy magyar várossal jobban agyon lehet nyomni minden nemzetiségi törekvést, mint 52 vármegyével. " 7 8 Ami a gentryt illeti, ott rögtön leszögezi, hogy az angol párhuzam miért sántít: „ily értelemben nem, ellenben landsquire vidéki földbirtokos nemes: ily értelemben volt és van nálunk még jelenleg is gentry." (Kiemelés az eredetiben.)79 De nemcsak nemzetközileg mérlegel, hanem kiterjeszti vizsgálódását a történelmi múltra is. A német Ritter, az angol country-gentleman azonban távolról sem játszott hasonló szerepet. „Ahol egy államban a kiváltságos osztályt átlag fél millió ember képezi, ott az alap sokkal szélesebb, hogysem olygarchia fejlődhetnék ki. Ahol a középen és nem a tetőn van a súly, ott a társadalmi rétegekben felfordulás nem következhetik. A gentiyben, mely az egész országra kiterjedt, s a középosztályt képezte, nem fejlődhetett ki a Separatismus. A megyékben ezer és ezer ember kezében lévén a hatalom, melyet féltékenyen őrzött, nem kerekedhetett felül néhány, vagy éppen csak egy család. Nagy befolyású családok voltak, akik a hatalom lényegét kezükbe kerítették, de a hatalom formáit és külső legalitását a gentry sehol sem vesztette el. De minden hatalmas megyei dynasztiával szemben állt egy másik dynasztia, mely nem engedte elhatalmasodni. Családi transactiokkal kormányozták a megyéket; de egyetlen család állandó és öröklődő túlhatalmával soha....Verbőczy Tripartituma még hatályosabban letette Magyarországon a középnemesség túlsúlyának alapkövét. Ezen az alapon épített tovább a gentry. A földbirtokot megkötötte; de a nemzetséghez. Az örökösödési jogban döntötte el a magyar földbirtok és földbirtokos osztály alakulásának sorsát. Kizárta az elsőszülöttségi jogot, s újabb időkig a hitbizományi. Ez által meggátolta, hogy a földbirtok mindig kevesebb kézben halmozódjék fel. Igaz, hogy ekképp saját tagjai egyénileg a vagyon-felosztás következtében alább szálltak, de mint osztály megmaradt nagy tömegűnek és hatalmasnak."80 Az így kialakult „gentrytársadalom" változatlanul állt fenn 1848-ig. Azóta azonban komoly átalakulás kezdődött. „Köznemességünk ma már nem egyedüli állami és társadalmi tényező. Kifejlődtek mellette az értelmi foglalkozás s a polgárság. Túlsúlyuk ezeknek nincs még a gentry felett. Annál kevésbé lehet, mert a gentry egy része az értelmi foglalkozás embereinek nem csekély hányadát képezi." Ott ül a parlamentben, elfoglalta a hivatalokat, s a hatalom még a kezében van, ám „mindinkább erős concurrense támad a nem-nemesi eredetű intelligenciában és a polgárságban."81 Lakonikusan állapítja meg: „Egy része pedig tönkre ment nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is." Ezek után ugyanúgy felteszi a kérdést, mint a polgárságnál: mi hát a hivatása a gentrynek? S hasonlóan pozitív, de kiegyenlített választ ad rá: „Hogy hivatása van, s hogy a gentry nélkül nem lehet társadalmi kérdéseinket megoldani, s hogy az átalakulás nem történhetik meg szerencsésen, ehhez kétely nem fér. Aki a gentryt 78 Uo. 71-72. 79 Uo. 78. 80 Uo. 79-80. 81 Uo. 81.
