Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1129 dalmi összeolvadás csakis az egyenlő miveltség alapján képzelhető, a hol ismét természetesen nem a tudományos miveltség, mely a társadalmi érintkezés alapjait nem képezi, hanem a társadalmi miveltség, a modor míveltsége értendő."3 2 Mielőtt azonban még a honi konzervatívizmushoz kötnénk a gentry újjászületését, érdemes egy pillanatra körülnézni a fogalomtörténet háza táján. Egyrészt nem árt emlékeztetnünk Trefort „urak" osztályának nemesi uniójára, bár kétségtelen Asbóthnál a stratégia rendi szűkítése, viszont a modorra és műveltségre utalás, gyakorlatilag más csoportok becsatlakozását sem zárhatja ki perspektivikusan. S ha már Trefortnál tartunk, nem feledhetjük Riehl nyomdokain járó kiváló leíró statisztikusunkat, Keleti Károlyt, aki alapvető művében az elhanyagolt ági-árviszonyok kapcsán így teszi fel a kérdést: „Avagy középbirtokosaink, fajunk par excellence fenntartói, a más országokban oly üdvösen működő gentry, a nálunk, egyéb polgári elem hiányában a középosztályt képviselő földbirtokos helyesen gazdálkodik, szorgalmasabban és gondosabban, egyszóval okszerűbben működik-e általában s nagy többségében?" S a későbbiekben nem hagy kétséget a birtokviszonyokkal kapcsolatos válasz felől a „gazda-középosztály" jellemzésekor: „...kevés a jól rendezett középgazdaság ez országban..., de sok az utána élő úr."33 Asbóthnak azonban nem a korai, ún. konzervatív fordulata idejéből származó írásai kerültek be a középosztályról szóló irodalom kulcsdarabjai közé, hanem 1881-ben, a Budapesti Szemlében közölt tanulmánya. Ez azonban nem kezdeményezője a kibontakozó vitának, hanem inkább már kiegyensúlyozni próbáló hozzászólás.3 4 Nehéz pontosan megmondani, hogy ki indította el a több menetben zajló diszkussziót, mindenesetre összes ága-bogára ebben a fogalomtörténeti áttekintésben bizonyosan nem térhetünk ki. Az egyik markáns álláspontot mindenesetre Simonyi Iván, a későbbi antiszemita-párti, ekkor még függetlenségi publicista és országgyűlési képviselő fejtette ki 1880-ban, a Havi Szemle nevű folyóiratban közzétett tanulmányában. Mi az újdonság a korábbi fejtegetésekhez viszonyítva? Mindenekelőtt talán az, hogy a legújabb fejlődés következményeként a hajdan még csak konstruálandó középosztálynak immár nemcsak egy csoportja, a nemesi volt pusztulóban, hanem a mindig is gyengének és idegennek tekintett polgári elem is.3 5 Érdemes az igeidőkre figyelemmel lennünk: megítélése szerint a nemesség pusztul, a polgárság azonban már csak volt. Nem nehéz a címzett megkettőzése mögött a gazdakongresszus és az iparos egyesület országgyűlésnek benyújtott emlékiratainak párhuzamosságát felfedeznünk.3 6 A közkeletű magyarázatokkal szemben, miszerint vagy Tisza Kálmán, vagy a közös ügyek tehetők felelőssé a pusztulásért, Simonyi nem elégszik meg a hagyományos függetlenségi érveléssel. Mélyebbre szándékozik hatolni, amikor 32 Asbóth, 1875. 164-165. 33 Keleti, 1873.?, 160. Ezt a szöveghelyet a számítógépes Történeti Szövegtár alapján Szőcs Máté dolgozata hozta a felszínre. Szőcs, 2003. 2. A „kasztszerű osztályozást" Keleti egyenesen „a birtokos középosztálytól fölfelé az arisztokráciáig" tartja a legjellemzőbbnek, uo. 160-162. 34 Asbóth, 1881. Kötetben — kiigazításokkal — megjelent In: Asbóth, 1892. 1-25. 35 „...az 1848-as változások roppant átalakulást idéztek elő hazánkban. Nemcsak a nemesi rend lőn áldozata a haladásnak,... hanem a volt polgári osztály is... ilyen polgári osztály többé nem létezik." Simonyi, 1880. 3. 36 A szerző egyébként közvetlenül is utal mindkét emlékiratra. Simonyi, 1880. 3.
