Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1160 KÖVÉR GYÖRGY a „kórjelenségeket" részletesebben is elemezni próbálja. Négyféle fő okot különböztet meg: 1. a középosztályok (megint legalább kettőre utalva) rohamos pusztulását, 2. az alkotmányos főintézmények (municipalizmus, parlamentarizmus) üres formává válását, 3. a közgazdasági süllyedést és a ferde közgazdasági politikát, 4. a helyzet fő okaival szembenézés hiányában a csüggedést és a fatalizmust. Tárgyunkhoz most csak az első pont illik, bár egészében és a szerző logikája szerint a fő okok szorosan összefüggnek egymással. Simonyinak meggyőződése a gentryről, (akit többnyire végig a polgársággal együtt emleget, de leírása mindig inkább csak a gentryre illik), hogy „ezen osztály, financiális romlása dacára még huzamosabb ideig döntő befolyást fog gyakorolni a politikai életben, és pedig először évszázados traditio és szokásnál fogva... továbbá azon oknál fogva is, mert politikai jelentőségű 'új' társadalmi rétegek még nem képződtek, vagy legalább nem oly mértékben a mint az az alkotmányos életben nélkülözhetetlen..."3,7 Simonyi tulajdonképpen három olyan „osztályt" azonosít a korabeli Magyarországon, „mely több okból kiválik a nagy közönségből": ezek pedig szerinte a mágnások, a zsidók és a parasztság. A társadalmi középpel kapcsolatba hozható zsidóságról, „mint vallás és faj által egyesített, kitűnő leleményesség- és szívóssággal bíró osztályról, jelenleg csak annyit akarunk megjegyezni, hogy igazságtalanság lenne tőlük azt követelni, a mire a gentry évszázados traditiója dacára sem képes."38 Itt még apró zökkenő a gondolatmenetben, hogy az imént épp a gentry tradícióra hivatkozva jósolt számára még hosszú politikai szerepet, ám a közgazdasági viszonyok tárgyalása kapcsán ennél társadalmilag tovább is megy, amikor egyes példák — pl. egy nagybérlő — felemlítésével az alábbi következtetésre jut: „...az ilyen új emberek, van köztük magyar nevű is, tervszerűen ellenszenvre neveli[k] gyermekei[ke]t a haza és az uralkodó faj iránt, melyet nem tekintenek másnak, mint meggazdagodásuk objectumának és nem hiszem, hogy az ilyen elemek assimilálásához a jelen politikai és közgazdasági rendszer mellett sok remény lenne."39 Simonyi nem fukarkodik a megyei gentry és a Tisza-adminisztráció bírálatával sem, s a „középosztály süllyedését megakadályozandó", hajlandóságot mutat nemcsak az örökösödési jog, hanem a választási rendszer (beleértve a választójogot) és a virilizmus megváltoztatatására is. Mindenekelőtt a közös vámterülettel és az általa „smithiánusnak" nevezett liberális gazdaságpolitikával kíván szakítani. Egyértelműen leszögezi azonban azt is, hogy a „48-as évek számos vívmányával, mint pl. az egyenlőséggel, még ha lehetséges lenne is, valami reactió-félét előidézni, szándéka senkinek nem lehet."40 Bár első hallásra meglepőnek tűnhet, a kormánypárti oldalon felbukkanó nézetek — legalábbis, ami a baljós folyamat-diagnózist illeti — nem különböznek érdemben. Láng Lajos, ekkor még fiatal újságíró, statisztikus, ám hamarosan ismert liberális politikus, aki az Ellenőrben közölt cikksorozatát — egyik vitapartnerének levelével és az arra adott válasszal együtt — brosúrában is megjelentette, 37 Simonyi, 1880. 16-17. 38 Simonyi, 1880. 18. Itt ismétli meg a következtetést: „De oly osztály, mely a volt gentry és polgári osztályt politikai működésben felváltaná, ily osztály nem képződött. Ez talán kisebb baj lenne absolut államokban, de igen nagy baj alkotmányos államban." uo. 39 Uo. 20. 40 Uo. 29.
