Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1123 niségek, kik másai azoknak, a kik Németországban a Junkerthumot képezik, de ily aristocratia mint társadalmi csoportozat nem létezik, annak helyét az urak foglalják el, kik közt az elsők a dús mágnások, a kiknek birtokai nagyobbak, mint a német duodez-államok, az utolsók pedig a gazdatisztek, kereskedők és falusi jegyzők, kik a hercegekkel és grófokkal nem csak hasonló szabású ruhát viselnek, hanem hasonló külmodorral és műveltséggel is bírnak s kiknek gyermekei a hierarchia legmagasabb fokait elérhetik. Ezen osztály, társadalmi állás tekintetében az angol gentlemanségnek felel meg, s azon kell törekednünk, hogy mindinkább azzá váljék."13 Ezt követően megindokolja, hogy a mesteremberek osztályát miért nem nevezi polgárságnak (a Németországban felső polgárinak tekintett elemek nálunk nem tartoznak a polgársághoz, hiszen mint láttuk az urakhoz tartoznak), míg a mesteremberekkel együtt tekintett kisebb kereskedők — professionális képzettségük hiányos volta miatt — „polgároknak semmiképp sem nevezhetők".14 Miközben véleménye szerint „proletárság Magyarországon nincsen oly számmal, hogy külön társadalmi osztályt alkotna", az akkor még politikai jogaiban emancipálatlan zsidóság nála „Magyarországon külön társadalmi csoportozatot képez."1 5 Az emancipáció érdekében emelve szót, megállapítja a zsidóságról ugyanakkor azt is, hogy „köztük is vannak számosan, kik bensőleg egészen összeolvadtak a keresztény társadalommal...; továbbá, hogy a zsidók közt is vannak felsőbb meg alsóbb osztályok, melyek egymástól nagyon különböznek. A vagyonosabb s felsőbb, műveltebb osztályok főleg kereskedők és pénzüzérek; s ezek és a keresztény kereskedők közt semmi lényeges különbség nincs..."16 A dús mágnásoktól a gazdatisztekig, kereskedőkig, falusi jegyzőkig húzott „urak" sávja tehát magába fogadta a felső polgárinak tekinthető kategóriákat, s a zsidóság emancipációjának hiánya az egyetlen akadálya annak, hogy ez még nem történt meg a zsidóság felső (kereskedő és pénzüzér) osztályával. A nem-nemesi értelmiségi Vajda János plebejus tapasztalatai nemcsak Trefort szinte parttalan úri osztály-víziójának, hanem Kemény és Mocsáry már-már földtől elforduló középnemes-törekvéseinek élesen ellentmondanak. О egyfelől úgy teszi fel a kérdést: vajon miért van, hogy „a középrendú magyar irtózik az üzleteléstől?" Másfelől viszont a már ismert sztereotípia szerint azt állapítja meg, hogy „A középrend minden országban a legfontosabb, a legdöntőbb elem, ennek szellemére kéne javítólag hatni; nálunk ebben van a legtöbb idegen faj-elem -hasztalan addig, míg, mint olaj és ecet különváltan él, ez adná a korszerűbb európaibb irányt művelődésünknek, szerencsésebb vegyületet ázsiai származású természetünknek. E rend legfőbb alkatrésze az iparos, munkás, üzér, szóval az úgynevezett, s mindent magában foglaló polgár osztály, melynek nemzeti valónkba, egységünkbe olvasztására szükséges volna, hogy egy kissé mi is engednénk valamit, például — ami úgy sem használ — egy kis fölösleget üstökünkből, és a sallangból, jupiteri dölyfünkből, és annak a régi nagysághoz talán, de mai szorult-13 In: Trefort, 1881. 227-228. 14 In: Trefort, 1881. 229. 15 Uo. 16 In: Trefort, 1881. 230.
