Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1124 KÖVÉR GYÖRGY sághoz úgysem ülő szertartásaiból s.a.t."1 7 S ha e röpiratban nem is mindig egyértelmű, hogy Vajda kivel szeretne azonosulni, nem sok kétséget hagy afelől, hogy az elzárkózás és szolgalelkűség a társadalom egész szövetét tekintve kulcsélménye: „chinézer kasztszellemet" lát a csizmadia Sas Istvánok osztályában is, s ha a honoratior, a középrendi értelmiség nem teljesíti a felsőbb körök szervilizmus iránti elvárásait „neveletlennek, szalonképtelennek kiáltatik ki."18 Mindez ismét nem a törvények által, hanem a társadalmi téren érvényesül. Sajátos helyet foglal el a hatvanas évek középosztály-elemzései sorában Tisza Kálmán írása, amelyet Jókai Mórhoz intézett, annak saját lapjában, A Honban.19 Nem azért, mert a balközép vezére, a későbbi Szabadelvű Párt kormányfője (1875— 1890) viszonylag ritkán szólalt meg ilyen jellegű írásokkal. Mondandójának indítása, a ténymegállapítás sem különösebben eredeti: „A kereskedelmi és iparos középosztály hazánkban alig létezik és a létező is nagy részben nem magyar; tehát a magyar közép osztályt, a közép birtokos volt nemesség alkotja, az ügyvédek, orvosok, tanárok, lelkészekkel, stb. ezeknél már a felsőbb miveltség terjedtségét részint csekélynek, részint ferde irányú s legalábbis egyoldalúnak tartom."20 A Tisza által hangoztatott kritika gyökeresen ellentmondani látszik azoknak a folyamatoknak, amelyeket mind Kemény, mind Mocsáry hangoztatott a nemesiíjak taníttatásával kapcsolatos új szokásokra vonatkozóan. Lehet persze, hogy az ötvenes évek publicistái inkább javaslatokat, vagy vágyálmokat fogalmaztak meg, s nem ténymegállapításokat tettek, hiszen mint láttuk, az eddigiekből program és analízis az átalakulás korában ritkán választható el egymástól. Ennek ellenére mégis azt kell feltételeznünk, hogy vagy Tisza nem vett tudomást az új fejlemé-17 Arisztidesz: Önbírálat (1862) In: Vajda, 1970. 36.; 38-39. Vajda cikkét a korabeli hivatalos sajtó „a középosztály szenvedélyes megrohanásaként" értelmezte, amelynek helyzetét a bíráló úgy fogta fel: „Tengely most már ez az osztály, mely körül az állami élet forog." Lauka Gusztáv kritikáját (Sürgöny, 1862. júl. 30) idézi a jegyzetet író Miklóssy János In: Vajda, 1970. 377. 18 Uo. 51-53. Talán még ennél is szenvedélyesebb szózuhataggal pellengérezi ki és ostorozza az ellentétek eldurvulását ugyanazon évben írott másik röpiratában: „Ifjaink kihívó hetykesége, rakoncátlan vad hevessége, szilajsága; táblabíróink üres, bántó dölyfe sinai konok türelmetlensége fajok és felekezetek iránt; középföldbirtokosaink tunya szenvtelensége, és a polgári, az úgynevezett 'burger' osztálynak általuk kiváltságolt lenézése; valamennyiünk önhittsége, önbálványozása, indokolatlan gőgje; középrendünk 'úrhatnám' hajlandóságai, gavallér léhaságai, kétségbeesett kapaszkodásai aristocraticus dicsfény után; minden ároni pompaversenyzésünk, hamis ambitioink, álbecsérzetünk; a lovagiasságnak a mailag emberies erkölcsök, művelt polgárias lelkiismeret és becsület rovására középkorilag barbár értelmezése, és sokszor nyomorú kizsákmányolása, bündijul [bűndíj -K.Gy.] használása; a rend és a rendszer iránt kicsiny és nagy dolgokban, minden cselekvésünkben nyilatkozó ősrégi ellenszenv, a tulajdon jog szentségét kissé lazán értelmező örökös könnyelműségünk, nomád féktelenségre, kiskirályságra törekvő, az egyesnek az állam rovására mindent engedményező ezeréves vastag önzésünk, mely mai táblabíráinknál a vármegye rendszer állításában, népünknél a beduin pásztorélethözi előszeretetben még egyre nyilatkozik; ezek és még számos uralkodó hibáink nem hogy irtatnának a keresztény moral, bölcselem, az ildomos politika, az érzésnemesítő költészet, s a gyomirtó gúny éles fegyvereivel, de inkább ápoltatnak, és fájdalom, kedvező időjárás és buzgó napszámosok mellett nem csekély eredménnyel." Arisztidesz: Polgárosodás (1862) In: Vajda, 1970. 94-95. 19 Tisza Kálmán: Alföldi levelek Jókai Mórhoz. A Hon, 1864. nov. 8. (Az első négy rész címében még Jókai neve y-nal jelent meg) Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Tolnai Vilmos úgy tudta -Krúdy Gyulára hivatkozva (A tegnapok ködlovagjai), - hogy „a téglási Dégenfeld-kastélyban, ahonnan Tisza Kálmánné származott, hangzott el legelőször a szó: gentry..." Tolnai, 1938. 51. 20 Tisza, 1864. nov. 9.
