Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1122 KÖVÉR GYÖRGY elemeit képezik hazánkban: a középnemesség, az úgynevezett honoratiorok, vagy is tudományos szakemberek, a nemesebb értelemben vett iparos, gyártó, kereskedő, s végre legalább százezernyi földmíves család, kik főleg az alföldön, de más államokban ritka terjedelmű nagy telkekkel bírván, vagyonosságuk, nagy értelmiségük s a mívelődés ingere folytán hivatva vannak fölemelkedni a nemzet középosztályába. A nemzet dereka tehát jóravaló elemekben nem szűkölködik, csak a ragasz hiányzik, mely az elemeket egy testté forraszsza. -Se ragasz a homogén mívelődés, vagyis szakbeli magyar tanintézetek állítása, melyekben a hivatásához szükséges ismereteket s a tudományos míveltség kellő fokát mindenki megnyerhesse."10 (Kiemelés az eredetiben.) Riehl polgári társadalomról szóló művének ismertetése kapcsán, (aki két tábort: a fenntartás tényezőit, vagyis a parasztságot és arisztokráciát, illetve a mozgalom tényezőit, a polgárságot és a proletariátust is magában foglaló negyedik rendet jelöl meg), a centralista Trefort Ágoston szintén négy csoportot azonosít, de egészen másként: a nép szójárására hagyatkozva parasztokról, urakról, mesteremberekről és zsidókról ír.11 A parasztot minden szempontból a jövő emberének tartja: „...míg a középbirtokosság s a nemesség eladósodik, birtokaitól megválni kénytelen, a paraszt földet szerez, gazdagodik, s ezen osztály gyermekeiből meg unokáiból fog kifejlődni egy új nemzedék, mely realisticus felfogással s ép idegekkel bírva, tőkéket is fog tudni alkotni, ipart is teremteni s mely a mostani kereskedő és pénzes osztályt megtöri és helyére lép. Ebben az osztályban fekszik nagyrészt Magyarország jövője."12 Trefort nem használja ugyan a középosztály kifejezést, hiszen víziójában az „urak" kategóriájának nincs felső határvonala, s lefelé is a szokásosnál szélesebb kereteket szab: „E csoport magában foglalja az aristocratiát, de sok más elemet is, melyek közt s az aristocratia közt Magyarországon nincs szoros választó vonal, s hagyományaink és hajlamainknál fogva nem is lesz soha. Ennek több oka van, u. m. először: a nemesség azon széles basisa, melynél fogva ez osztályból az elsőket a királyi trón közelében mint nagy nevú s birtokú hercegeket és grófokat, az utolsókat pedig mint tisztességes fertály telkű parasztgazdákat, sőt mint kocsisokat és béreseket is bárhol nagy számban lehet találni; másodszor: városaink nem bírnak oly súllyal és fontossággal, mint a külföldi városok, számtalan társadalmi teendő, melyeket Németországban legnagyobb részt a polgári rend végez, Magyarországon nemesek által teljesíttetett; ily teendők pedig itt nem-nemesek által is gyakoroltatván, bizonyos összeolvadás történt részint legális íictiok alapján, részint ténylegesen; harmadszor: udvarunk nem lévén benn az országban, az udvari ceremoniale s vele összhangzó hierarchia sohasem fejlődhetett úgy ki, mint Németországban; nálunk tehát társasági tekintetben se a családok régi származása, se a rang nem volt kizárólag döntő soha; a vagyon és divat valamint most, úgy mindig igen sokat, talán többet nyomott a társasági mérlegben a születésnél. Magyarországon lehetnek aristocratikus egyé-10 Török, 1858. 483-484. (A nemzet dereka. Eredetileg: Magyar Sajtó, 1857. jún. 5.) A neoabszolutizmus középosztályt teremtő programjairól, annak változásairól lásd bővebben Buzinkay, 1988. 286-313. 11 Eredetileg: Budapesti Szemle, 1862. Később: In: Trefort, 1881. 209-235. 12 In: Trefort, 1881. 226-227.
