Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
1116 GERŐ ANDRÁS az addig elért kulcspozícióit illetve annak személyi hitelességét. Könnyen kerülhetett volna olyan helyzetbe, hogy a formális szerepvállalással kiváltotta volna a személyes érdekeltség vádját. Mindezek alapján az egyetlen logikus magatartást választotta: képviselő maradt és ha kellett, érvényesítette informális befolyását. Mindemellett az is nyilvánvaló lett — elsősorban számára —, hogy az a fajta professzionalizmus, amit ő képvisel, eltűnő kategória, hiszen a konszolidáltan működő parlamenti üzem illetve felelős kormányzat már nem az önlelkiismeretet előtérbe helyező szuverenitás színtere. A fegyelmezett parlamenti kormánytöbbségre támaszkodó felelős kormányzat előtérbe helyezi a napi kis kompromisszumokat, a „pártfegyelem" elemeit, s szűk teret hagy a tágabban értelmezett „elvszerűség", az egyéni eltérések számára. Fokozatos politikai visszavonulása tehát nem valamiféle elvi elhatárolódás volt az általa is létrehozott alkuval illetve a belőle (is) következő szerkezettel szemben. Éppen ellenkezőleg: annak tudomásulvételét jelentette, hogy az ő professzionalizmusa már elérte a lehetséges csúcspontot s immár új hangsúlyokkal bíró politizálási metódus következik. Deák soha nem határolta el magát a kiegyezéstől, ezzel szemben — nem egyszer — jelezte: az új típusú politikai üzemmód már nem teljesen az ő világa. Saját politikai csúcsteljesítményével — paradox módon — siettette önnön politikai professzionalizmusának múlandóságát. Becsületére váljon, hogy tudta ezt. A megítélés problémái Érdekes módon a magyar politikai-szellemi életben és történetírásban Deák jóval kevesebb kritikát kapott3 0 , mint politikai főműve, a kiegyezés. A jelenséget lehet úgy értelmezni, hogy Deák etikai tőkéjének kamatai az utókorban is érvényesültek, lehet azt is vélelmezni, hogy a kiegyezéssel szembeni kritikai hevület erősebbnek és lényegesebbnek bizonyult, mint a személy történelmi szerepe. Míg a kiegyezéshez való viszony mind a korabeli politikában, mind a történetírásban pozíciókijelölő hellyel bírt, addig Deák megítélésének kérdése ehhez képest másodlagossá és viszonylag érdektelenné vált. Hajlok arra, hogy az utóbbi a relevánsabb értelmezés. Gondolom ezt azért is, mert a dualizmus több mint fél évszázada alatt a magyar politikai és szellemi élet meghatározó töréspontja a kiegyezéshez való viszony lett s így a történetírás sem függetleníthette magát ennek hatásától. Persze az megválaszolandó kérdés, hogy miért így történt, pontosabban szólva miért maradt így. Anélkül, hogy teljes értékű válaszra törekednék, szeretnék néhány olyan szempontot jelezni, amelyek a kiegyezés, a „deáki tett" megítélésének problémáit érintik. tesz „a békés kiegyenlítés", azaz a békés rendszerváltás mellett. Kifejti, hogy álláspontja nem erőszak, hanem meggyőződés alapján vált többségivé. A Kossuth-levelet és a Deák-választ együtt közli: Kossuth Lajos Iratai. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc VIII. kötet. Budapest, 1900. 3-17. 30 Deák halála után érdemeit a magyar törvényhozás egyébként törvénybe iktatta (1876. III. tc.).A parlamenti vitában a függetlenségi ellenzék bírálta az elhunyt politikust.
