Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
104 MAKKAI BÉLA lépésről lépésre szorítják a szlávokat Amerikába, vagy juttatják a zsidó uzsorások kezére.2 0 E szociológiai paradoxonért — tudniillik a horvátok és szerbek tízezreinek ki-, s a magyarok tömeges bevándorlásáért — a horvát sajtó nagymértékben a szlavóniai magyar/ón nagybirtokosokat és zsidó nagybérlőket marasztalta el. (S Horvátország elmagyarosítása", s a három egykori magyar vármegye visszacsatolása ellenében, „Szlavónia megmentésére" hívta fel a horvát hazafiakat.) A horvátság ezen — részben jogos, egyszersmind a magyarságéval oly rokon — asszimilációs és megcsonkulási félelmei a nacionalizmus további felszításában és beolvasztási törekvésekben szublimálódtak. Ráadásul a Szlavóniai és Boszniai akció kritikus vizsgálatával nagyobb nehézség nélkül találhattak érveket e támadva védekező reakció jogszerűségének igazolására.2 1 A kézenfekvő válasz tehát az volt, hogy az akciót magyarosító célzattal maga a budapesti kormány szervezi és finanszírozza.2 2 Ebben az összefüggésben minden, a horvátországi magyarsággal szemben foganatosított hatósági intézkedés, vagy barátságtalan gesztus jogos önvédelemnek minősülhetett, még ha az esetenként egy százezres kisebbség alapvető jogait sértette is. A defenzív és asszimilatív szándékok ezen ellentmondására a Szlavóniai Magyar Újság szerkesztője mutatott rá.2 3 Jellemző ugyanakkor, hogy, ha a szlavóniai magyarságot a Muraköz horvátjaival helyettesítjük be, a tétel nem veszti érvényét, csupán visszájára fordul.2 4 Mindez arra figyelmeztet, hogy az itt érintett kisebbségi problémakör a magyar és horvát nemzeti célok és érdekek ütközéséből eredeztethető. Sajnálatos bár, de egészében véve mégis érthető, hogy az akció vezetése a Dráván túli magyarság sorsának alakulását a mindenkori erőviszonyok függvényében tudta csak értelmezni. (A Julián Egyesület2 5 elnöke, Széchenyi Béla gróf 1910-ben így fogalmazott: „Ne hízelegjünk magunknak azzal, hogy a horvátok rólunk és erőnkről valami nagy véleménnyel vannak. Nincsenek. De ha azt látnák, hogy mi a békét testünk egy darabjával akarjuk megvásárolni, ez után az engedmény után még kevesebbre becsülnének bennünket."2 6 ) 5,1%-nyi némettel és 4,1%-nyi magyarral szemben). - Ruh György: Magyarok Horvátországban. -Budapest, 1941. Magyar Szociográfiai Intézet, 10. 20 Obzor, 1904. szept.14. 21 Az „elnemzetlenítés" vádját nem csak a néhány horvát fiatalnak felkínált Janicsárnevelő" ösztöndíjak bizonyították, de a magyarosítás hazai példái is, amelyeket a horvátok jól ismertek. 22 Ivan Zatluka képviselő 1908-ban egyik interpellációjában hangoztatta a szábor nyilvánossága előtt, hogy a Julián Egyesület Horvátországban a magyar kormány titkos tervének végrehajtója, s ehhez központi pénzügyi források állnak rendelkezésére. - MOL К 26 ME 741. cs. 1002. 1907 XVI. t. 23 Poliány Zoltán így vélekedett: „... példátlan eset, hogy a horvátok ugyanakkor akarják otthonukban a magyarokat a legkíméletlenebb eszközökkel elnyomni, mikor viszont a maguk számára tőlünk mindig újabb és újabb jogokat akarnak kicsikarni." - MOL К 26 ME 854. cs. 3109. 1908 XVI. t. 1364. asz. 24 Gulyás József idézett müvében részletesen szól a Dél-Dunántúli és muraközi horvátság asszimilációjáról, (többek között müve 74-79. oldalán). - A Muraköz - Medjimuije c. csáktornyai lap hasábjain lelkes hangú híradásokat olvashatunk a nyilvánvalóan magyarosítást is célzó nagyszabású állami iskolaépítésekről [Muraköz - Medjimuije, 1914. máj. 17 ], s a magyar nyelv terjesztéséért pénzjutalomban részesített pedagógusokról. - Uo., 1917. máj. 27. és 1917. jún. 10. 25 Az 1904-ben elindított titkos horvátországi kormányakció társadalmi egyesületként feltűntetett operatív „fedőszerve". 26 Elnöki jelentés - 1910. 10.
