Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
384 SOLYMOSI LÁSZLÓ esztergomi főesperesi tisztséggel 8 5 A három prépostot a többi főesperes követte, valószínűleg beiktatásuk időrendjében. Az esztergomi egyházmegye — nem számítva a hozzá tartozó két szász (szebeni és brassói) dékánságot Erdélyben, illetve a kiváltságos egyházi intézmények sorát szerte az országban — 12 igazgatási egységre, tíz főesperességre, valamint a pozsonyi és a szepesi kerületre tagolódott. Az előbbiek elnevezése sorrendben egy középkor végi zsinati feljegyzés szerint a következő volt: székesegyházi (esztergomi), nyitrai, nógrádi, barsi, gömöri, honti, komáromi, zólyomi, sasvári és tornai főesperesség. Ezek élén főesperes állt, míg a két kerületben a főesperesi jogokat a pozsonyi, illetve a szepesi prépost gyakorolta.8 6 Közülük 9 főesperes volt esztergomi kanonok, míg a két prépost és a tornai főesperes nem tartozott az esztergomi káptalan tagjai közé. Az utóbbi főesperes társaival ellentétben nem is Esztergomban, hanem tornai plébánosként kerületében lakott, amolyan vidéki (,ruralis) főesperesnek számított 8 7 A három prépost után a hierarchiát, mivel a szentgyörgyi prépost egy személyben a székesegyházi főesperest is megjelenítette, a további nyolc főesperes folytatta. Végül a sort az egyszerű kanonokok zárták. Ok kanonoki beiktatásuk időrendjében követték egymást. Az esztergomi székeskáptalan tagjainak középkori létszámáról közvetlenül két forrás tájékoztat.8 8 Az 1397. évi egyházlátogatáskor 39 kanonok alkotta a káptalant. Ez a létszám úgy alakult ki, hogy Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330-1349) idejében két pályázó vetélkedett egy megüresedett kanonoki helyre, és pápai, illetve érseki támogatással mindketten elnyerték a kanonokságot. A káptalan hiába tiltakozott, hogy így a korábbi 38-ról 39 főre emelkedett a létszám, nem hallgattak rá. Panaszukat 1397-ben sem orvosolták. Nem szüntették meg az új stallumot, a létszám maradt. Az idős kanonokok ekkor még emlékeztek arra is, hogy egykor a király és a királyné a székesegyház jövedelem nélküli kanonokjai voltak.8 9 Mivel az uralkodó kanonok címe (rex canonicus) régi szokás volt, az Árpád-korban a kanonokok száma formálisan 40, ténylegesen pedig 38 volt, s ez utóbbi változott Telegdi Csanád idejében 39 főre.90 Szálkái László esztergomi érsek (1524-1526) viszont 1525-ben VII. Kelemen pápához írt levelében arról pa-85 Szentgyörgyi prépostság és az esztergomi főesperesség összekapcsolódására az első adat 1271-ből való. Györffy II. 276-277. 86 Nyási Demeter vikárius korabeli Processus synodalis. DF 249062: p. 13. (Prímási Levéltár, Arch. eccl. vetus no 73). Vö. Solymosi László: Az esztergomi egyházmegye legrégebbi ünneplajstroma. (Szent Adalbert, Szórád-András és Benedek tisztelete az erdélyi szászoknál). In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Budapest, 1998. 91-92, 95. 87 A főesperesek között szerepel, a kanonokok között viszont nem. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 88-89, 246-247. A középkor végéről egyetlen tornai főesperest ismerünk. Kollányi: Esztergomi kanonokok (9. jegyzet), 123. A reá vonatkozó egyetlen adat Tusai Péter főesperes (Petrus de Twssa archidiaconus de Thorna eíc.)1503. március 16-án Tornán kelt levele. DL 32044. Kollányi tévesen olvasta nevét, és mint Aussai Pétert felvette a kanonokok közé, noha kanonok mivoltára nincsen adat. A névadó a Zemplén megyei Tusa település volt. Csánki I. 364, 381. 88 Mindkét adatot említi Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 115, 172. 89 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 99. Vö. Kárpáthy-Kravjánszky Mór: A magyar király és királyné esztergomi kanonoksága. Theologia 4 (1937) 53-61. A cikkre Szovák Kornél hívta fel a figyelmemet. 90 Hans-Walter Klevitz: Königtum, Hofkapelle und Domkapitel im 10. und 11. Jahrhundert. Archiv für Urkundenforschung 16 (1939) 134-139.
