Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 385 naszkodott, hogy Sienai Fülöp, a Nagyboldogasszony-kápolna igazgatója pereskedésével kárt okoz a 40 esztergomi kanonoknak.9 1 Eszerint valamikor 1397 és 1525 között a kanonok száma 40 főre emelkedett. Megerősíti-e ezt a változást a középkor végi esztergomi kódex? A jegyzőkönyv nem azért készült, hogy közvetlenül tájékoztasson a kanonokok létszámáról. Teljes nevüket sem közölte minden esetben. Az általános gyakorlat szerint gyakran vezeték- vagy keresztnevüket jegyezte fel, rendszerint elhagyva a helynévi eredetű vezetéknévhez kapcsolódó de prepozíciót. Máskor megelégedett méltóságuk, tisztségük vagy javadalmuk feltüntetésével. A káptalan tagjai számára a személyek így is ismertek, azonosíthatók voltak. A jegyzőkönyvi adatokból azonban közvetett módon a kanonokok létszáma megállapítható. A legteljesebb kanonoklistát a piliscsévi rét, illetve a kisbarsi tizedek megosztása tartalmazza. Az előbbit mindig 39, az utóbbit pedig maximálisan 42 részre osztották. A rétből egyértelműen 39 kanonok részesedett. A tizedből a 42 rész a kanonokok és a három helyettes (sublector, succentor, succustos) között oszlott, vagyis 39 kanonok kapta meg a neki járó részt. Ha valamelyikük helyettesi feladatot is ellátott, természetesen mindkét jogcímen részesedett a kisbarsi tizedekből. Ugyanezt a létszámot más forrás is megerősíti. Egy 1507-ben készült lajstrom szerint az esztergomi Szent János evangélista és apostol tiszteletére emelt templom közelében beszedett bortizedet — miután a különleges járandóságokat kivették belőle — 50 részre osztották. Ebből két rész illette meg az esztergomi Keresztelő Szent János-templom plébánosát, hat a székesegyház mindennapos liturgikus teendőit végző 12 papot (prebendarius), míg három rész a három említett helyettest. A maradék 39 rész pedig ugyanennyi kanonok részesedésének felelt meg.9 2 Végeredményben a középkor végén is 39 kanonok alkotta az esztergomi székeskáptalant, vagyis a Telegdi Csanád érsek idejében kialakult létszám a középkor folyamán már nem változott. Szálkái László érsek kerekített vagy enyhén túlzott, amikor 1525-ben 40 kanonokról írt. A 39 fős kanonoki testület döntéseit a káptalani üléseken hozta meg. Az ügyben érintett kanonok rendszerint jelen volt az ülésen, szükség esetén meghallgatták, majd a határozathozatal idejére kizárták a tanácskozásról. A jegyzőkönyv 12 alkalommal felsorolta, hogy az adott esetben kik döntöttek. A döntéshozók száma 9 és 21 között váltakozott, átlagosan 16 volt, vagyis — az ügyben érintetteket nem számítva— ennyien vettek részt a testület ülésén. Amikor fontos (kánoni) határozatot hoztak, ügyeltek arra, hogy a döntéshozók (ha nem is feltétlen számban, de méltóságban) a káptalan nagyobb és bölcsebb részét (maiorem partem capituli ac saniorem) képviseljék. Az ilyen esetekben is átlagosan 16 fő képviselte az egész káptalant. A döntéshozók voltak a káptalan meghatározó, stabil tagjai. Ok voltak azok, akik helyben keresték és találták meg számításaikat. Szemben azokkal, akik világi foglalkozás és nyereség keresése reményében engedély nélkül távoztak, és hosszabb időt töltöttek távol a székhelytől.93 91 A levél szerint canonici Strigoniensis ecclesie, qui sunt numero quadraginta. Theiner II. 653 = МЕН I. 211. 92 Lásd a 25. jegyzetet. 93 Bónis: Szentszéki regeszták (32. jegyzet), 4254, 4263. sz. Szatmári György pécsi püspök 1512-ben felrótta az esztergomi káptalannak, hogy a tanulás vagy szolgálat miatt hiányzókat jövedelmétől megfosztja. DF 283905 (Eszt. kápt. m. lt., Caps. eccl. 11-1-40), kiadása: Magyar Sión 4 (1866) 129-130.
