Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1078 A. SAJTI ENIKŐ szerint illetékes jugoszláv népbíróság hatásköre alól ki akarná vonni."4 4 Az ötlet ezzel le is került a napirendről. 1945 májusában a jugoszláv ÓZNA emberei a szovjet hadsereg segítségével Budapesten 36 itt bujkáló szerbet és horvátot szedtek össze, és azonnal Belgrádba szállították őket, a Bécsben lefogott Nedic-pártiakkal együtt. Köztük voltak újságírók, a horvát követség volt alkalmazottai, kereskedők stb. A jugoszláv belbiztonság, az ÓZNA emberei már 1945 március elején megjelentek a lerombolt Budapesten és a SZEB szovjet missziója segítségével kezdték meg az általuk összeállított jegyzék alapján a magyar háborús bűnösök elfogását. Tudomásukra jutott, hogy a Balaton körül bujkál például Nagy Iván, a zágrábi magyarok hajdani vezetője, magyar országgyűlési képviselő, aki a nyilas kormány propaganda osztályán fejezte be politikai pályáját. Kramer Gyulát, a délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség egykori elnökét Budapesten, Korányi Elemért Esztergomban fogták el, míg Deák Leo például maga jelentkezett március 11-én az orosz katonai hatóságoknál Budapesten. Ugyancsak az ÓZNA fogta el Budapesten Popovic L. Milánt, magyar országgyűlési képviselőt, aki kinevezett képviselőként képviselte a délvidéki szerbeket 1942 és 1944 között, Zombory Gyula újvidéki rendőrfőkapitányt, Báthoiy Géza csendőr alezredest, Könyöki József újvidéki rendőrtanácsost és másokat. Feketehalmy-Czeydner Ferenc vezérezredest, Grassy Józsefet és Zöldy Mártont például az amerikaiak adták át a szovjeteknek, így kerültek Budapestre az Andrássy úti börtönbe. A SZEB jugoszláv missziójának kérése alapján a SZEB kérte hivatalosan 1946. március 16-án Nagy Ferenc miniszterelnöktől Feketehalmy-Czeydner kiadását, miután Jugoszláviában háborús bűnösnek nyilvánították. Okét Magyarországon már halálraítélték, és ezután adták ki őket Jugoszláviának, ahol új eljárást indítottak ellenük. Szombathelyi Ferencet, a vezérkar volt főnökét a magyar népbíróság ítélete után (életfogytiglani fegyházbüntetés) adták át a jugoszláv hatóságoknak, máig tisztázatlan körülmények között, 1946 augusztusában, nem sokkal az után, hogy megkezdte büntetése letöltését.45 Magyar politikusok, rendőrségi és polgári tisztviselők első nagy háborús búnös pere 1945. október 20-án kezdődött Újvidéken. Az elsőrendű vádlott Deák Leo volt főispán, Milan L. Popovic, Kramer Gyula, Báthory Géza, Zombori Gyula, Tallián József, Könyöki József és Knézi Péter voltak. Knézit kivéve, akit azért fogtak perbe, mert szerb vállalatok élére kinevezett biztos volt, valamennyi vádlottat halálra ítélte a Harmadik Hadsereg katonai bírósága. Az ítéleteket Zsablyán és Újvidéken hajtották végre, többségüket nyilvánosan felakasztották. Valamennyi háborús búnös perben a vádlottak vallomása és a tanuk szava volt a döntő. Popovicot például kilenc napon keresztül hallgatták ki, de hasonlóan hosszú volt Deák Leo kihallgatása is. Egyikük sem ismerte el a fő vádpontban 44 MOL XIX-A-l-j-XIII/b-5011-1945.31.d. A honvédbíróság 1943-as perének anyagát közli A. Sajti Enikö-Markó György. Ismeretlen dokumentum az 1942. januári délvidéki razzia résztvevőinek peréről. 1943. december 14-1944. január 14. Hadtörténelmi Közlemények, 1985. 2. sz. 426-456. 45 MOL XIX-A-l-j-XXIII/b-3227-1946.73.d.; Szombathelyi Ferenc visszaemlékezése 1945. Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Gosztonyi Péter. Zrínyi Kiadó, Budapest, 15., lásd még: Csicsery-Rónay István: Szombathelyi Ferenc. Occidental Press, Századvég Kiadó, Budapest, 2002. c. kötetét.
