Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1079 ellenük felrótt bűncselekményt, a razziában és a megtorlásban játszott aktív szerepet, a háborús bűnöket, így a tanuk vallomására alapozták az ítéletet. A legnagyobb figyelemmel Jugoszláviában a Szombathelyi Ferenc és társai elleni pert kísérték, amelyre 1946. október 22-én kezdődött, az ítéleteket pedig október 30-án, más adatok szerint 31-én olvasták fel. Szombathelyi mellett Feketehalmy-Czeydner altábornagy Grassy József vezérőrnagy, Gál Lajos csendőr alezredes, Zöldy Márton csendőr százados, Bajsai Ernő, bácskai főispánhelyettes, Nagy Miklós Újvidék volt polgármestere, Bajor Ferenc Újvidék városparancsnoka, és Perepatics Pál, volt kereskedő, kémelhárító ült a vádlottak padján. Perüket a szerb köztársasági parlamenti választások előtt politikai célokra is felhasználták.46 Szombathelyit a vád szerint azért ítélték halálra, mert mint a németekkel szövetséges magyar hadsereg vezérkari főnöke felelős volt a bevonuló magyar hadsereg által elkövetett gyilkosságokért, rablásokért, és a népfelszabadító mozgalom elfojtására létrehozta a sok halálos ítéletet hozó VKF bíróságot, az ún. „repülő" bíróságot, és egyik fő szervezője volt a razziának. Szombathelyinek külön is szemére vetették, hogy a statáriális VKF bíróságok ítéletei esetében „nem gyakorolta" kegyelmi jogait, nem kegyelmezett Svetozar Markovic-Toza vajdasági kommunista vezetőnek sem. A per vádlója politikai okok miatt a magyar származású Gyetvai Károly volt. A vajdasági sajtó tudósítása szerint, amikor kihirdették a halálos ítéleteket, a terem hallgatósága „viharos tapsba tört ki", és „Éljen a népbíróság, éljen az igazság, halál a háborús bűnösökre " kiáltásokat hallatott.47 Feketehalmyt, Grassyt, Zöldyt nyilvános akasztásra, a többieket nyilvános főbelövésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Feketehalmyt november 4-én Zsablyán, a többieket Újvidéken végezték ki ugyanezen a napon. 2. Kitelepítések és a lakosságcsere terve Ezek után furcsán hangzott Tito szájából, amit 1945. május 17-én Eszéken mondott: „Világosan meg kell mondjam, hogy nem leszünk kegyetlenek és nem fogunk bosszút állni. A mi feladatunk, hogy legyőzzük a nehézségeket és újjáépítsük falvainkat."4 8 Hasonló módon nyilatkozott 1945 november végén csehszlovák újságíróknak is, amikor a csehszlovákiai magyarok kitelepítése kapcsán érdeklődtek álláspontjáról. Miközben igazságosnak nevezte a csehszlovákiai kitelepítéseket, a jugoszláviai magyarokkal szemben tanúsított nagylelkűségüket hangsúlyozta. „A legszigorúbban jártunk el a németekkel szemben, akiket főbűnösöknek tekintünk és akik Jugoszláviában borzalmas kegyetlenkedéseket követtek el. Ezzel szemben a magyar nemzeti kisebbségekkel enyhén bántunk és nagylelkűséget tanúsítottunk irántuk. Ez nem a gyengeség jele volt, sőt éppen azért helyezkedtünk erre az álláspontra, mert mi voltunk a győztesek. [...] az új Jugoszlávia soha nem fogja megengedni, hogy olyan kisebbségek éljenek határai között, amely az országot nem tekinti hazájának, hanem idegen főidnek."4 9 46 MOL Mikrofilm 12405/4. Slobodna Vojvodina, 1946. október 24-31.; Aleksandar Kasas: i.m. 207. 47 Slobodna Vojvodina, 1946. november 5. Mindmáig nem tudjuk, hány halálos és egyéb ítéletet hoztak a jugoszláv népbíróságok. 48 MOL XIX-A-l-n-"Z"2811-1946.6.d. 49 Magyar Szó, 1945. november 22.
