Századok – 2002
Történeti irodalom - Tischler Ulrike: Die Habsburgische Politik Gegenüber den Serben und Montenegrinern 1791–1822 (Ism.: Klesitz István) IV/969
969 TÖRTÉNETI IRODALOM Egy forrásközlés használhatóságát döntően befolyásolja a hozzá kapcsolódó jegyzetek, mutatók használhatósága. Az ismertetett munka „felhasználóbarát", korabeli térkép, glosszárium, mértékegységek jegyzéke és mutatók egészítik ki. A járások szerinti mutató a helységek abc rendjében adja meg a földbirtokosokat, a helység mai nevét, ha megyeváltás történt, a mai hovatartozást. Ahol a tabellák nem közölték, a birtokosokat a helységnévtár alapján adta meg a szerző. Ha a vallomások olyan birtokosok nevét is tartalmazták, amelyek az előbbi két forrásban nem szerepeltek, azok Kp. jelöléssel szintén bekerültek a mutatóba. A bevezető tanulmány vonatkozó fejezetéből tudjuk, hogy a tabellákon és a vallomásokban szereplő birtokosok személye a tulajdonosváltások miatt alkalmanként eltérő, ebben az esetben valamennyi név szerepel. A helynévmutató a sorszámra visszautalva szerepelteti az összes helységet. A mai alaknál lásd szóval utal a feltalálási helyre. Külön értéke, hogy az egyes vallomásokban előforduló helységneveket „egyéb" megjegyzéssel közli, ami az egyes helységek kapcsolatrendszerét kutatóknak nyújt segítséget. Helységenként jelölésre kerültek a dűlőnevek is. Összességében elmondhatjuk, szakszerűen elkészített, hasznos és fontos kiadvány Horváth Zita munkája, amelynek gondos szerkesztője Kapiller Imre volt. Váijuk a fennmaradó három járás feldolgozását és mielőbbi megjelentetését. Ahogy jeleztük, a Muraköz esetében megoldandó problémát jelent majd a horvát nyelvű vallomások közreadása, esetleges fordítása. Őszintén reméljük, hogy a közeljövőben újabb megyék kapcsolódnak be a forráscsoport kiadásának munkálataiba, összeáll egy olyan publikált adatállomány, amelynek mielőbbi hasznosítása a magyar történettudomány alapvető érdeke. Turbuly Éva Ulrike Tischler DIE HABSBURGISCHE POLITIK GEGENÜBER DEN SERBEN UND MONTENEGRINERN 1791-1822 Förderung oder Vereinnahmung? R. Oldenbourg Verlag München, 2000. A HABSBURGOK SZERBEKKEL ÉS MONTENEGRÓIAKKAL KAPCSOLATOS POLITIKÁJA 1791-1822 Támogatás vagy bekebelezés ? A délkelet-európai népek történetét feldolgozó sorozat újabb kötete egy térben és időben szűkre szabott témát tárgyal: a bécsi külpolitikának Szerbia és Montenegró irányában megfogalmazott elképzeléseit vizsgálja a címben megjelölt időhatárok között. A szerző a bevezetőben megemlíti, hogy a történettudomány az osztrák keleti politika vizsgálatakor elhanyagolja a 19. század első felének kutatását, továbbá felületesen kezeli a térség kis népeinek fejlődését. Éppen ezért indokoltnak látja, hogy könyve első szakaszában bemutassa Ausztria délkelet-európai politikájának alapelveit, megvilágítsa Bécs és a nagyhatalmak viszonyát. Felhívja a figyelmet a soknemzetiségű Ausztria különleges belső struktúrájára, Európában elfoglalt központi helyzetére, jelezve, hogy a felsorolt tényezők alapvetően meghatározzák Bécs diplomáciájának, különösen a keleti politikának a kialakítását. Ennek a politikának a formálója és irányítója a könyv második szakaszának főszereplője. A szerző bemutatja Metternich államelméletét, majd a Balkánra, különösen pedig a szerb és a montenegrói problémára irányuló elképzeléseit. Ulrike Tischler megindokolja az időhatárokat is. A Portával 1791-ben kötött békétől új alapokra került az osztrák-török viszony: Bécs külpolitikájának alapelvévé vált az Oszmán Birodalom status quójának a fenntartása. Ugyancsak ettől az évtől kezdve figyelhető meg, hogy Ausztria egyre fokozódó érdeklődést mutat a két szomszédos kis nép sorsa iránt. Az 1822-es veronai kongresszust követően viszont a Habsburg külpolitika kevésbé érzékeny a balkáni problémákkal szemben, ugyanakkor a metternichi „Európa"-politika szintén háttérbe szorul. Érdemes megemlíteni a kötet rendkívül aprólékos tagolását. A szerző két szakaszra (Abschnitt) bontja a könyvet, majd a második szakaszt további két részre (Teil) osztja. Ezek az egységek fejezetekből (Kapitel) állnak, amelyek gyakran három vagy négy alfejezetre tagolódnak.
