Századok – 2002

Történeti irodalom - Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. (Ism.: -Turbuly Éva) IV/966

968 TÖRTÉNETI IRODALOM пуш a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben = Zalai Történeti Tanulmányok. Zalai Gyűjtemény 42. 121-159. Zalaegerszeg, 1997.) a megye paraszti társadalmáról keveset tudunk. Szerencsés, hogy Horváth Zita munkája doktori disszertációként készült el, a szerzőt munkája során a Miskolci Egyetemen kiváló professzorai, Takács Péter és Bessenyei József segítették, továbbá a két opponens, Bak Borbála és Tóth István György is számos megszívlelendő tanáccsal látták el, amelyeket módjában állt a végső változat elkészítésekor hasznosítani. A szövegközlést alapos és rendkívül részletes bevezető tanulmány előzi meg. Első fejezete a magyar jobbágyságnak a Dózsa felkeléstől az úrbérrendezésig vezető útját tekinti át, különös hangsúlyt fektetve a szolgáltatások mértékének változására és az örökös jobbágyság kérdésére. Foglalkozik Mária Terézia jobbágyvédő politikájával, ennek egy elemeként fogja fel, hogy fellebbezési fórumuknak 1755-ben a királyi tábla helyett a helytartótanácsot jelölte ki. A következő fejezet részletesen és áttekinthetően elemzi az úrbérrendezés lefolyását és az ennek során keletkező levéltári forrásokat. Külön felhívja az olvasó figyelmét az egyes szakaszokban keletkező iratok elemzésének, illetve összevetésének lehetőségére és hasznára. Kitér a rendelet ama pontjára, amely biztosította a mezővárosok és szerződéses falvak számára, hogy — ha kedvezőbb számukra — megmaradhassanak korábbi szerződésüknél, valamint tárgyalja a kuriális jobbágyok kérdését is. Végül számba veszi az úrbérrendezésnek a paraszti társadalomra gyakorolt pozitív és negatív elemeit, kihangsúlyozva, hogy Erdélyben, ahol a parasztság helyzetén leginkább javíthatott volna, nem sikerült véghezvinni. A harmadik fejezet a kilenc kérdőpont forrásértékét, a megjelent forráspublikációkat mutatja be. Az úrbérrendezés historiográfiájának részletes és a nemzetközi szakirodalomra is kitekintő változata külön tanulmányként a közeljövőben fog megjelenni a Studia Miskolciensia legújabb kötetében. Az úrbérrendezés kérdésének általános áttekintését követően a negyedik fejezet tér ki a szakirodalom alapján Zala megye 18. századi közigazgatási beosztásának és birtokviszonyainak részletezésére, majd az 5. fejezetben az úrbérrendezés zalai előzményeinek, lefolyásának, az úrbéres viszonyok helyi jellegzetességeinek részletes elemzésére. Horváth Zita rámutat arra, hogy a szabad menetelű, szerződéses (contractualista) jobbágyok helyzete általában kedvezőbb volt az urbárium, vagy usus alapján szolgálókénál. Ez a tény is magyarázza a megyében a rendezés lassúságát, az alkalmanként jelentős ellenállást az új urbárium bevezetésével szemben. Röviden szól az úrbérrendezésnek a megye 23 mezővárosára gyakorolt hatásáról is. Az utolsó, hatodik fejezet foglalkozik a közreadás textológiai kérdéseivel. Ismerteti az adott korra és forrásokra vonatkozó forrásközlési szabályzatokat, majd részletesen bemutatja és indokolja az általa választott, hangzás- vagy korhű átírás módját és elveit, amelynek lényege, hogy a forrásszövegek mind értelmükben, mind az ejtésbeli sajátosságokat illetően minél hívebben adják vissza az eredetit, a földrajzi és személynevek esetében pedig a betűhű alakot. Aki maga is foglalkozott forrásközléssel, tudja, milyen nehéz a mérvadó kiadási szabályok szellemének és az adott forrásnak leginkább megfelelő átírási metódus kiválasztása, majd annak következetes véghezvitele. - A levéltáros szakma felismerte a forráskiadások kérdésének jelentőségét, jól bizonyítja ezt a 2000-ben Budapest Főváros Levéltára által rendezett konferencia és az elhangzott előadásokat megjelentető Fons különszám iránti kiemelkedő érdeklődés. - A Horváth Zita által választott közlési forma logikus és jól áttekinthető, ami nem zárja ki egyes esetekben más megoldások jogosságát vagy ésszerűségét. A bevezetőt követő bibliográfia egyaránt tartalmazza a témára vonatkozó forrásközléseket, történeti feldolgozásokat és a kiadott forráskiadási szabályzatokat. A vaskos, 480 oldalt számláló kötet első 50 oldalát a bevezető tanulmány és a bibliográfia tölti meg. Ezeket követi a kérdőpontok szövege és a vallomást tévők esküje. A 4. kérdőponthoz csatlakozó alpontok tételesen nem kerültek felsorolásra. A megye keleti felét kitevő három járás, a kapornaki, szántói és tapolcai vallomásainak szövege mintegy 380 oldalt tesz ki, mindegyikük magyar nyelven íródott. Az itt nem közölt muraközi járásban nagyszámú horvát nyelvű vallomás is található. Ez a tény azért is érdekes, mert a Sopron megyei horvát községek vallomásai latin, magyar, vagy német nyelven íródtak. Alkalmanként nem csak az 1768-as investigatio, hanem az úrbérrendezés végrehajtását követően 1778-ban felvett vallomások is fennmaradtak, amelyeket a kötet római II. számmal közöl. Ezekben az esetekben közvetlenül is lemérhetők az úrbérrendezésnek az egyes helységekre kivetített következményei. A falvak és mezővárosok az egyes járásokon belül betűrendben szerepelnek, azon a néven, amelyiken a vallomásban előfordulnak. Mivel a kutató többnyire a mai néven keres, azokat a mutatóban közölte a szerző. Az egyes községek a könnyebb visszakeresés érdekében sorszámot kaptak.