Századok – 2002

Történeti irodalom - Európa és Magyarország Szent István korában (Ism.: Bagi Dániel) IV/959

961 TÖRTÉNETI IRODALOM Szintén külföldi — cseh — szerző, Richárd, Prózák munkálkodásának köszönhető a kötetben olvasható, Cseh- és Morvaországot bemutató opus. Itt — visszatérve a kötetben található tanulmányok általános tagolásához — az előzmények bemutatása után a gazdaság, a társadalom, az egyház, ezzel összefüggésben az irodalom (és történeti irodalom), végül pedig a belpolitika kérdéseivel ismerkedhetünk meg. A délszlávok korabeli történetéről az újvidéki Rokay Péter segítségével tájékozódhatunk. Itt tematikai felosztás nélkül először Horvátország, majd Szerbia 11. századi történelmébe nyerünk betekintést. Rokay Péter bemutatja a horvát és a szerb állam környezetét is, így Velence, a Magyar Királyság, illetve a Bizánci Császárság és a bolgárok befolyását a térségre, majd Horvátország a magyar korona fennhatósága alá kerülésével zárja tanulmányát. H. Tóth Imre professzor munkája a kötet Bulgáriáról szóló fejezete. Tanulmánya, amely ismét tematikus rendbe szedve tárgyalja az eseményeket, az előzmények, a bolgár nép kialakulásával, a szlávok és protobolgárok egybeolvadásának bemutatásával kezdődik, majd a 10. századtól kezdve szembesülünk a kül- és belpolitikai eseményekkel, melyek végén az 1040-es Peter Deljan vezette felkelés áll. Részletesebb képet kapunk a bolgár egyházról, az első hét püspökség alapításáról, az Athos-hegyi kolostorral fenntartott élénk szellemi kapcsolatról, illetve ugyancsak ebben a fejezetben a bogumil eretnekségről is. Az egyházról írott részt a bolgár társadalom bemutatása követi, a sort a korabeli bolgár kulturális és szellemi életről írott rész zárja. Bizáncról a téma elismert szakértőjétől, Olajos Teréziái olvashatunk összefoglalót. A császárváros képe után a Makedón-dinasztiával ismerkedhetünk meg, és ugyanezen fejezet keretében tájékozódhat az olvasó a 10. század végének belpolitikai eseményeivel is. Ezt a külpolitika, a kor hódításai és a Bizáncot külföldről érő fenyegetettségek taglalása követi. Külön szakaszban kapott helyet a bizánci állam, az állami berendezkedés és a császári hatalom felvázolása, ezután pedig a bizánci egyház szervezeti rendjével, hierarchikus és adminisztratív felépítésével ismerkedhetünk meg. Az egyház után Olajos Teréz a bizánci társadalom és gazdaság problémáira világít rá, majd az értekezés az oktatás és a művelődés, illetve a kor kultúrájának legmeghatározóbb egyénisége, Bíborbanszületett Konstantin munkásságának felvázolásával fejeződik be. A Kijevi Ruszról írott összefoglalás Font Márta munkája. A tanulmány a történeti földrajzi, népességi kérdések taglalásával kezdődik, majd a településrendszer és az életmód megrajzolásával folytatódik. Külön tematikai fejezetbe került a Rusz társadalmának és a kijevi egyháznak a tárgyalása, végezetül az ezredforduló előtti és utáni politikatörténeti súlypontokkal és röviden a művelődéssel szembesülhetünk. A tanulmány all. század utolsó harmadával végződik, és röviden utal a Rusz — nézetünk szerint — legfontosabb problémájára, az egyre közeledő széttagolódásra. Európa keleti felének bemutatása Márton Alfrédnak a steppéről írott opusával végződik. A szerző (talán túlzottan is) rövid földrajzi áttekintése után sorra ismerkedhetünk meg a steppei népekkel, így a kazárokkal, a besenyőkkel, a volgai bolgárokkal. Az egyes népekről írt összefoglalókban tárgyalja a szerző a fenti népek politikai, gazdasági és társadalmi jellemzőit is, majd munkáját egy rövid ázsiai kitekintéssel zárja le. A steppe bemutatásával új fejezet kezdődik a tanulmánykötetben is. A Kárpát-medence címszó alatt szerkesztett nagyobb egységben a kötet két szerkesztője, Kristó Gyula és Makk Ferenc egymás után következő és egymásra épülő értekezése kapott helyet. Kristó Gyula a magyar fejedelemség 10. századi történetét tárja az olvasó elé, míg Makk Ferenc Szent István és utódai címen a Magyar Királyság létrejöttével folytatja a Kárpát-medence történetének bemutatását. Miután a két szegedi szerző munkája összefüggő egységet alkot, ezért úgy gondoljuk, hogy e recenzióban is folyamatában kell ismertetni a két munkát. Kristó professzor a Magyar Fejedelemség bemutatását a Kárpát-medence etnikai és nyelvi viszonyainak taglalásával kezdi. E tekintetben a nyelvészet és régészet megállapításait ütközteti egymással, rámutatván, hogy míg a nyelvészet kutatási eredcményei egyértelműen szláv dominanciát jeleznek a 10. századi Kárpát-medence vonatkozásában, addig a régészeti kutatás egy vonulata ezt tagadja. A szerző a Kárpát-medence etnikai sokszínűségét hangsúlyozza, leszögezve, hogy a magyar nyelv teljes mértékben soha nem tudott uralkodóvá válni a középkor folyamán a Kárpátmedencében. A következő fejezet a magyarok politikai berendezkedését tekinti át a törzsszövetségtől a magyar nomádállam fokozatos felbomlásáig, kitérve a 10. századi kalandozásokra is. A tanulmány utolsó fejezete (Bizánc vagy Nyugat címen) a hajdani nomádállam utáni állapotokat mutatja be a Kárpát-medencében, a törzsek hatalomgyakorlását, valamint a terület keleti felében érvényesülő bizánci, illetve a nyugati területeken egyre erősebbé váló latin keresztény befolyást, az értekezés pedig Géza halálával, István hatalomra jutásával végződik.