Századok – 2002
Történeti irodalom - Európa és Magyarország Szent István korában (Ism.: Bagi Dániel) IV/959
962 TÖRTÉNETI IRODALOM Kristó Gyula gondolatait Makk Ferenc professzor fűzi tovább a kötet következő, Szent István és utódai címet viselő nagyobb egységében. Itt először a Magyar Királyság létrejöttéről értekezik a szerző, kitérve István életművére, így a királyi cím megszerzésére, az egyházszervezet kiépítésére. Részletesebben tárgyalja a hatalmi jelvények kérdését, és ezen keresztül a birodalomhoz illetve a pápasághoz fűződő viszonyt is. A következő fejezetben a szerző István országegyesítő politikájának külső és belső feltételeit tárja az olvasó elé. Mivel Makk Ferenc avatott ismerője a középkori magyar külpolitikának, itt a belpolitikai vonatkozások mellett részletes leírást látunk István külkapcsolatairól, a birodalomhoz, Bizánchoz fűződő viszonyról, illetve a Magyarországgal szomszédos országokkal (Lengyelország, Kijevi Rusz) kapcsolatos eseményekről. A Magyar Királyság története István utolsó éveivel, az akkori kihívások bemutatásával folytatódik. Itt a szerző két, egy kül- és egy belpolitikai ügyre hívja fel az olvasó figyelmét: a II. Henrik halála után a birodalom és Magyarország között megváltozott viszonyra, az abból fakadó fegyveres konfliktusra, illetve az Imre herceg halálát követő, a trónörökléssel kapcsolatos problémákra. A tanulmány utolsó két fejezete pedig az István utáni trónviszályokat, Aba Sámuel és Orselo Péter uralmát, majd András hatalomra jutását, uralmát és halálát részletezi, és I. Béla megkoronázásával fejeződik be. Makk professzor munkájával lezárul a tanulmánykötet következő nagy egysége is, és a következőkben a Kárpát-medence egyik régiójával, a Tisza-Maros vidékével ismerkedhetünk meg. Elsőként Blazovich László tanulmányát olvashatjuk a fejezeten belül, aki a Dél-Alföld képét mutatja be az olvasóközönségnek. Munkája elején a régió földtörténeti korszakaival, illetve az újkorban végrehajtott vízszabályozási munkálatokról értekezik a szerző, majd a régió két nagyobb tájegységével, a rétséggel és a mezőséggel folytatja a Tisza-Maros vidékének ismertetését. A természetrajzi háttér előtt rajzolja meg Blazovich László a térség településföldrajzát és úthálózatát. A tanulmány mondandójának végkicsengése, hogy az államalapítókat egy szinte érintetlen táj fogadta, amelyen az emberi kéz nem nagyon hagyta ott a nyomát. Ugyancsak hiányoztak a valódi városok, és az ősz végére az utak többsége járhatatlanná vált. A régió régészeti emlékeiről értekezik Vályi Katalin. A terület régészeti emlékei között először és legbővebben a temetőkkel, a temetkezéssel foglalkozik, majd a a középkori településrendszerrel kapcsolatos régészeti eredményeket ismerteti. Külön táblázatban adja meg a különböző korokból (késői avarkori, honfoglalás kori, Árpád-kori) telepek számát és lelőhelyét. Ezt a régészetileg feltárt 11. századi templomok követik, ahol a szerző részletesen kitér a területen talált bizánci stílusú, vagy annak vélt templomépítményekre is. Végére érvén a tanulmánykötetbe foglalt munkák ismertetésének, nem kerülhető meg, hogy néhány szavas értékelést mondjunk a vállalkozásról. Az Európa és Magyarország Szent István korában című kötet nyilvánvalóan igen nehéz feladatra vállalkozott: egybefogva kellett bemutatnia a 10. század végi, illetve a 11. század közepéig terjedő európai államalakulatokat, országokat, régiókat. Ez önmagában is igen nehéz feladat, aminek a kötet — nézetünk szerint — amennyire csak lehetett, megfelelt. Ismét utalnunk kell a szerkesztők jegyezte előszóra, ahol az egyes részkérdések tekintetében a tanulmányok végén található irodalomjegyzékhez irányítják az olvasót, és leszögezik, hogy a jelen kötetben csak az általános kérdésekre lehetett figyelemmel lenni. A minden egyes tanulmány végén közölt bibliográfia kétségkívül az egyik nagy erénye a jelen munkának, hiszen egyrészről kalauzként szolgál az egyes témákban annyira nem jártas szakmai olvasó számára a frissebb irodalmi feldolgozásokról, másrészről pedig az érdeklődő értelmiségi közönség tájékozódását is elősegíti. Ugyancsak a jobb megértést és eligazodást szolgálják a tanulmányokhoz csatolt térképek is. Figyelmet érdemel a kötet szerkesztési elve is. Már e recenzió elején utaltunk arra, hogy az egyes országokról írott értekezéseket két filozófiai jellegű írás foglalja egybe, illetve hogy a szerkesztés az európai horizonttól egészen a dél-alföldi regionális történelem részletkérdéseiig követi nyomon az eseményeket. E szerkesztési módszer következménye, hogy — Magyarországon kétségtelenül szokatlanul — a magyar (illetve kárpát-medencei) történelem tárgyalása a kötet utolsó harmadába került. Ez azonban a kötet főcímében vállalt célnak és a szerkesztők szándékának is megfelel: Európa és Magyarország kerül bemutatásra, három térbeli metszetben. E metszeteket pedig a két művelődéstörténeti tanulmány kitűnően fogja közre, Szent Gellért személyén és munkásságán keresztül demonstrálván a keresztény nyugat-európai értékrend kelet felé történő kiterjesztését. Nem lehet azonban elhallgatni néhány apróbb, de a jelen sorok írója által fontosnak vélt problémát sem.
